Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

re, amelyek környékén még napjainkban is gyakran igen magas a talajvíz szintje. E véleménnyel szemben viszont felmerült, hogy éppen a honfoglalást megelőző időben, illetve az ezt követő években egy globális felmelegedéssel kell számolnunk, amely többek közt a Kárpát-medencét ekkor uraló Avar Birodalom pusztulásához is hozzájárult. (Sági 1968., 444-445; SágiFüzes 1973., 254-257; Györffy-Zólyomi 1994., 16-33; Györffy 1995., 39; Györffy 1996/a, 17-18; Györffy 1996/b. 46-47.) Ennek a száraz időszaknak eredményeképpen a Balaton vízszintje 1,5-2 méterrel volt alacsonyabb, partvonala jóval beljebb lehetett. Amennyiben ez utóbbi állítást fogadjuk el, úgy a magasabb dombokon vagy hegyeken előkerülő honfoglalás kori sírok az itt élők temetkezési szokásának tekinthetők. Ez megfelel a 10-11. századi temetők vizsgálata kapcsán levont következtetéseknek. (Tettamanti 1975, 87-88.) A kérdés eldöntésében lényeges segítségetjelenthetnének a korabeli telepek feltárásai. A Balaton közelében, annak partján feltárt néhány lovassír esetében elképzelhető, hogy ezek mellett soros elrendezésű, köznépi sírok is voltak. Ez a Felsőörs-kishegyi lelőhely esetében igazolt, míg a balatonkenesei és balatonakaii temetkezéseknél valószínűsíthető. Ez utóbbi esetben a leletmentő, Kiss Ákos jelentésében azt írja, hogy a temető még tovább folytatódik, bár feltárásra nem került sor. Ezek alapján arra gondolhatunk, hogy a közösség rangosabb, talán vezető tagja mellé a közösség szegényebb, talán alárendelt tagjai kezdtek temetkezni. Tehát valójában nem magányos lovastemetkezésekről van szó. Természetesen ennek igazolása a jövő feladatai közé tartozik. Magányos lovastemetkezésnek egyelőre csak az elkallódott paloznaki és valószínűleg az egy lelőhelyhez tartozó badacsonytomaji sírok sorolhatók. A lovassírok jellemző leletei a kengyelek, zabla, egy esetben aranyozott ezüst lószerszám veretek, bár sajnos a legtöbbről csak leírásokból tudunk. A férfi sírok lelete a kard vagy a szablya. Területünkön Szentbékkálláról ismert egy példány, amely a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárába került. (Kovács 1994-1995., 181.) Köznépi temető hat lelőhelyről ismert. Öt esetben csak 5-6 sír előkerüléséről tudunk. Az egyetlen nagyobb sírszámú temetőt Mindszentkállán tárta fel Sági János, a keszthelyi múzeum akkori munkatársa a század elején. Sajnos a 49 sír leleteinek nagy része a háború során elpusztult. A köznépi temetőkhöz sorolhatjuk azokat a lelőhelyeket is, amelyeknek nem ismerjük pontosan az előkerülési helyét, de a leletanyag alapján e csoport32