Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

hoz köthető, Balatonkenese, Csopak, esetleg Balatonfüred, ahol jellegzetes köznépi, elsősorban a női viselethez tartozó leletek kerültek elő. így bronz és ezüst varkocskarikák, S-végű karikák, bronz szálból sodort nyakperecek, bronz karperecek, gombok, kauri- és üvegpaszta gyöngyökből fűzött nyakláncok stb. A Balaton-felvidéken került elő a megye egyik legszebb honfoglalás kori lelete. Balatonarácson a Morvái utca 10. számú telken 1983-ban építkezés közben került elő a gazdagabb mellékletü női váz. Lábszárcsontjait találáskor megbolygatták, a lábbeli díszeket összeszedték, amelyeknek egy részét a találók később átadtak. A sírban nyugvó rangosabb nő két rétegű ruhát viselt, gömbsorcsüngős fülbevalója aranyozott ezüstből készült. Az alsó ruha ingjének álló gallérját kerek ezüst, mélyedéseiben aranyozott veretek díszítették. A felső ruha vékonyabb, finomabb anyagból készülhetett, amely a medencéig ért. Az elől végig felhasított kaftán két szárnyát öt-öt vékony, ezüst lemezből préselt, szintén aranyozott rozetta alakú ruhaveretek díszítették. Lábbelije kis kerek és levél alakú aranyozott ezüst véretekkel volt díszítve. E sírtól nem messze találtuk meg az általunk szolgának vélt nő(?) sírját. Melléklete két bronz hajkarika volt. A Tapolcai-medence leletei A Tapolcai-medence a Balaton-felvidék nyugati szélén helyezkedik el, végeredményben ez a terület a Bakony több száz méter mélyre lesüllyedt része. A Balaton partjától észak felé öblösödik be a Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék között. Jellemzői a felszínen látható bazaltláva hegyek, az ún. tanúhegyek. Ezek közül a legmagasabb a Badacsony (437 m). Területén öt, ma már viszonylag kis vízhozamú patak folyik keresztül. A talaj összetétele következtében az alacsony térszintű területeket síklápok bontják, mezőgazdasági értékük csekély. Elsősorban a vulkanikus hegyek szőlőterülete jelentős. A kutatás szerint a Balaton vize, akárcsak a történelmi korokban, még az utóbbi években is egy-egy nagyobb esőzés következtében egészen Tapolcáig nyúlt fel. (Nagy 1968., 50.) Több mint valószínű, hogy a honfoglalás korában, a Balaton alacsony vízállása mellett is, a terület mocsaras, ingoványos volt. A Tapolcai-medence területéről eddig három honfoglalás kori lelőhely ismert: két köznépi temető részlete és egy lovassír. Ezek közül a lesenceistvándi lelőhely földrajzi elhelyezkedését tekintve már valójában a Ba33