Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Takács Miklós: ADATOK VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÉHEZ

mos bográcstípusnak csak egy része tűnt el a 11-12. század fordulóján. Azaz, egyes „átlagtípusok" ugyanúgy keltezhetők az Árpád-kor korai és középső harmadára is. A Veszprém megyei, határozottan korai bográcstöredékek formai jellemzői meglehetősen egységesek, az elemzésnek azonban ez esetben is meglehetősen szűk határokat szab a leletanyag töredékes állapota. A keskeny, többnyire élesen levágott peremből ívelés nélkül indul az egyenes, jellegzetesen ferde állású, és - amennyire a töredékekből meg lehet állapítani - meglehetősen magas oldalfal. A leírt formai jellemzők alapján a Pápa környéki 10-11. századi cserépbográcsok közeli rokonságban állnak a Győr, Mosonmagyaróvár valamint Érsekújvár környékiekkel. E szoros kapcsolat feltehetően azzal magyarázható, hogy Pápa környéke természetföldrajzi szempontból a Kisalföld déli szélének tekinthető. E szoros formai párhuzamosság tükrében az sem tűnik meglepőnek, hogy az Árpád-kor későbbi századaiban is az úgynevezett kisalföldi műhelykörzetbe sorolhatók nemcsak a Pápa, hanem még a Veszprém környéki bográcsok is, alakjuk illetve peremformájuk alapján. A főzőedények után sajnos csak egy igen rövid bekezdésben tudom tárgyalni az ételek-italok felszolgálására használt úgynevezett asztali edényeket. Az átnézett leletanyagban csak négy ilyet leltem: a fentebb már hivatkozott zirci palackon (II. tábla 1.), illetve a veszprémi kis fazékon (I. tábla 2.) túl, egy további kis fazék és egy tál peremtöredékét. A fölsoroltak közül a három töredékes bizonyosan egykori település helyéről származik. Ezzel szemben az ép veszprémi kis fazék (I. tábla 2.) előkerülési körülményei ismeretlenek. Hiánytalan megmaradása miatt vetődhet fel annak a lehetősége, hogy sírmellékletként került földbe, bár ép edényre bukkantak már számos korabeli település feltárása során is. A 10-11. századi kis fazekak - másik nevükön bögrék vagy csuprok kétfélék lehettek. Vagy a nagyobb fazekak alakját másolták kicsinyített formában, hűen követve az előkép arányait is, vagy pedig a fazék formáját mintegy összelapítva adták vissza. Azaz, ez utóbbi esetben a magasságuk a közepes nagyságú fazekaknak csak a fele vagy harmada, szélességük viszont azonos. A veszprémi kis fazék (I. tábla 2.) az első csoportba tartozik, azaz nem zömökebb a közepes nagyságú példányoknál. Részletformái, pl. közepesen kihajló peremének kialakítása sem különleges. Ugyanide sorolható továbbá a csetényi bögre peremének töredéke is, hiszen az is csak annyiban különbözik a közepes nagyságú fazekaktól, 59