Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Takács Miklós: ADATOK VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI EDÉNYMŰVESSÉGÉHEZ

felhagyott, és szemétgödörként másodlagosan betöltött települési objektumokból. E körülménnyel magyarázható, hogy az átnézett leletek között csak egy ép, illetve két darabjaiból a restaurálás során újra összeállított edény akadt: egy veszprémi bögre (I. tábla 2.) vagy másik nevén kis fazék, valamint egy-egy zirci palack (II. tábla 1.) és fazék (I. tábla 3.). Tanulmányom terjedelmi keretei miatt nem adhatok közre minden egyes darabról részletes leírást. Összevonva mutatom be az edényeken megfigyelt készítésbeli és formai jellegzetességeket. Betartva ama sorrendet, amelyet a cserépedény-készítés technikája diktál. Az országos átlagnak megfelelően a Veszprém megyei 10-11. századi gölöncsérek is általában olyan anyagból formázták edényeiket, amely sok soványítóanyagot tartalmazott. E soványítóanyag kivétel nélkül mindig homok, amelyben változó részarányban fordult elő kavics, mészkőzuzalék vagy csillám. Tény továbbá, hogy egyes edények soványítóanyagát gondosan átszitálták - a zirci palack (II. tábla 1.) felületén pl. alig tapinthatók ki az apró homokszemek. Más cserepek, főként főzőfazekak (I. t. 3.) anyagában viszont vegyesen találhatók apróbb és nagyobb soványítóanyag-darabkák: a fentebb már említett kavics illetve mészkőzuzalék. Az országos átlagnak megfelelően Veszprém megyében általában megfigyelhető, hogy az étel felszolgálásához használatos ún. asztali edények soványítóanyagát szitálták át gondosabban. Az átnézett edényeket egységesen kézi korongon formázták ún. hurkatechnikával. E következtetés még az egészen apró darabok esetében is nagy biztonsággal levonható, mivel egy-egy edény el nem simított belső oldalán szinte mindig megmaradnak a hurkatechnikás formázásra utaló varratok nyomai. A Veszprém megyei 10-11. századi telepfeltárásokon lelt cserépedények formakincse megfelel a Kárpát-medence más részein tapasztaltaknak. Itt is a formai szempontból értékelhető edénycserepek túlnyomó többsége egykori fazék részlete. Feltűnő viszont, hogy a részarány a fazekak esetében az országos átlagnál is kedvezőbb. E megállapítás értékét sajnos némileg csökkenti a leletgyűjtés jellege, illetve az előzetes selejtezés, és e két körülmény miatt nem lenne sok értelme az arányok százalékos megjelenítésének sem. A fazékforma gyakoriságát a korabeli háztartásban betöltött fontos szerepe magyarázza. A közepes nagyságú fazék volt a 10-11. században az egyik legfontosabb főzőedény. A nagy példányokat élelemtárolásra használták, a bögrének is nevezett, kis fazekakban pedig vagy szintén főztek, vagy pedig a kész ételeket szolgálták fel ben56