Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

A régészet ügyének lelkes támogatója ebben az időben a múzeum alapítója és első igazgatója, Laczkó Dezső volt. Neki köszönhető, hogy fáradtságot nem ismerő tevékenysége révén felépült a múzeum épülete, de egyúttal neki köszönhető, hogy megyénkben megindultak az első rendszeresnek mondható kutató-gyűjtő munkák. Ez nemcsak a régészeti tevékenységetjelentette, hanem a szívének kedves geológiai gyűjtést is, amely később a zirci Természettudományi Múzeum alapgyűjteménye lett. Laczkó Dezső nemcsak a város, hanem az egész akkori megye területén végzett leletmentéseket, feltárásokat. A megyei 10-11. századi kutatásában kiemelkedő volt 1911. és 1912. év. Ekkor tárta fel Laczkó a vörösberény-lokhegyi, a bakonykoppányi, a csetény-szőlőhegyi sírokat. A múzeum építése és az ezzel kapcsolatos számtalan probléma, nehézség miatt az 1915 és 1924 közötti években már nem sok ideje jutott jelentősebb régészeti munkára. Mindezek mellett tanított is, geológiai kutatásokat végzett, tanulmányutakat tett. A múzeum épületének megnyitása után új erővel indult a gyűjtés, többek között a honfoglalás kori leletek megmentése is. Laczkó Dezső nagy segítségére volt a mellette dolgozó és halála után az igazgatói feladatokat is ellátó Rhé Gyula. Erre az időre tehető számtalan régészeti feltárás, így többek közt Veszprém város középkori, ún. szegeinek - templomainak, temetőinek kutatása. Gyakorlatilag Laczkó és Rhé tevékenysége révén került múzeumba a 2. világháború kezdetéig a megye honfoglalás kori leleteinek zöme. A háborús évek alatt az addig összegyűjtött anyag egy része elpusztult, elveszett, vagy ma már nem azonosítható lelőhelyek szerint. Sok esetben csak a korabeli leírások, az adattári bejegyzések maradtak ránk. 1945 után kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódott a régészeti feltáró, leletmentő tevékenység. Több éven át tartó gyűjtő és terepbejáró munka után az országban elsőként itt készült el a megye régészeti topográfiája, amely napjainkban is a kutatás egyik igen fontos forrása. A megyei honfoglalás- és a kora Árpád-kor kutatásában jelentős ásatást vezetett a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, dr. Török Gyula, aki 1952 és 1954 között feltárta a 932 sírós Halimba-cseresi 10-12. századi temetőt. Valójában megyénkben ebből az időszakból ez az egyetlen teljes egészében feltárt lelőhely. Ezen kívül elsősorban csak kisebb leletmentésekre került sor (tíz esetben), illetve néhány lelet ajándékozók révén került a múzeumba. 1983 és 1988 közötti években hét, illetve azóta három újabb lelőhely vált ismertté. Sajnos a már korábban is jelentkező és azóta is egyre nehezedő anyagi körülmények miatt teljes temetők vagy telepek kutatására 26