Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Mesterházy Károly: ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN

rém első birtokosának. A megye korai egyházi intézményei, a legelső püspökség (Veszprém), és az egyik legkorábbi kolostor, a veszprémvölgyi (valamint a valószínűleg I. István kori alapítású bakonybéli apátság) királyi földön jött létre. Fejér megye nagyobb része a fejedelmi rokonságba tartozó Csák nemzetségé lett. A déli területen korai nemzetségi birtoklásnak nincs jele, csak az bizonyos, hogy a 10. század közepétől fejedelmi kézen van Fehérvár környéke és a később besenyők lakta Sár-mente. A Pilis erdő és Visegrád megye, mint az ország centrális területei, Árpád fennhatósága alatt voltak szinte a kezdetektől. Az esztergomi és győri püspökséggel, a pannonhalmi apátsággal az ország egyházi intézményeinek fele a Dunántúlon alakult meg. Még a Dél-Dunántúl is korán lett a dinasztia egyik központja (Somogyvár). Csak a Nyugat-Dunántúl négy-öt megyére kiterjedő területén birtokolt a Kál karchától leszármazó Vérbulcsú nemzetsége, a Lád nem. Egykori földjeik kiterjedését a Kál, Lád és Horka helynevek is jelzik. De az már bizonytalan, hogy a karcha fennhatósága alá tartozott-e a Sur vezértől leszármazott Osli nemzetség, Sopron megye egyik „ősfoglaló" nemzetsége, vagy a Veszkény nem, a sok kis nemzetség egyike. Az ország közepe tehát minden jel szerint az Árpádok fejedelmi birtoka lett, körbevéve a rokon családok gyűrűjével, keleten a gyulák, nyugaton a harkák védő pajzsa mögött. Az eddig elmondottak magyarázhatják a Dunántúl 10. századi régészeti térképét. Legalább ötven éve, Szőke Bélával kezdődően merült fel a 1011. századi sírleletek új etnikai és társadalmi értékelésének szükségessége. A korábbi régészeti interpretáció szerint ugyanis a Dunántúl szinte homogén szláv lakosságú területként jelentkezett. Amikor kiderült, hogy a szegényes temetők a magyarság köznépét jelzik, újabb probléma merült fel. Miért ilyen túlmonyó a köznép aránya az Árpádok, a fejedelem lakta Dunántúlon? Mint láttuk, az Árpádok és rokon családjaik szinte kisajátították, gyarmatosították a Dunántúlt. Ugyanakkor a megszállásban résztvevők szinte kivétel nélkül megtartották korábbi szállásaikat is. Legfeljebb családtagok, egyes ágak költöztek át, s ennek megfelelő számú katonai egységet hoztak magukkal. Viszont itt telepítették le a legnagyobb arányban a szolgaréteget. A védelem a nyugati gyepűvonalra támaszkodott, a korán kialakult várvonalra Kapuvártól Sárváron át Vasvárig majd tovább a nagy sáncra. A Vág mentén pedig erős katonai telepek jöttek létre. A 15