Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Mesterházy Károly: ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN

A viszonylag jól ismert Komárom megye úgynevezett ősfoglaló, de mégis csak nemesi nemzetségei birtokában sem találunk törzsnévi falut. Mind a Szemere, mind a Katapán nem birtoktömbjéből hiányoznak. Jellemző, hogy a Komárom megyei Gyermely határában levő egykori Gyarmat falu megoszlott a Katapán nem és a királyi bocsárok között. Nem kétséges, hogy előbb a király (fejedelem) birtokában volt a falu. A Szemerék is csupán Szenttamáskürt egy részét mondhatták öröklött birtokuknak. Ráadásul Anonymus arról ír, hogy a Katapánok nem Komárom megyében voltak az első foglalók, leginkább nem a megye déli felében, tehát a Dunántúlon. Tudósítása szerint, nyilván családi hagyományok alapján, Ketel kun vitéz a Sátorhalomtól a Tolcsva vizéig terjedő területet kapta Árpádtól. Egy megáradt kis patak, melybe majdnem belefúlt Ketel, tőle kapta a nevét. Pannónia meghódítása után Ketel és fia új földeket kaptak, és ott építették fel Komárom várát. Ugyancsak Anonymustól tudjuk, hogy később András király a Sátorhalomnál levő birtokot cserébe elkérte felesége számára: ez lett a sárospataki erdőuradalom. Nem mellékes az sem, hogy Anonymus Ketelt és nemzetségét a kun vezérek közt említi. Az elbeszélés hitelét Szűcs Jenő vizsgálta, és megbízhatónak találta. Ketel patakja csakugyan létezett a közeli Nagy-Somhegy oldalában. Ugyanakkor Ketel-laka (1086-ban királyi ajándékból a bakonybéli apátság birtoka) Veszprém és Győr megye határán, a mai Bakonytamási területén feküdt, a Bakony északi lábánál. Ha egykor a Katapán nem birtokai összefüggő tömböt alkottak, akkor nagyon jelentős területek urai lehettek, hiszen Ketellaka kb. 50 km-re van a későbbi (11. századi?) nemzetségi monostortól. Ennek kétharmadáról mondtak le az egyharmad birtoklása érdekében az államszervezés idején. E birtok azonban, mint láttuk, másodlagos volt a felső-Tisza-vidéki szállásföldekhez képest. És másodlagos volt a Dunántúl birtoklása szempontjából is, hiszen azt a fejedelemtől kapták. A törzsi helyneves falvak (várszervezet) és a nemesi nemzetségek birtokainak időrendjéhez pontosabb adatokkal járulnak a Csák-nem birtokviszonyai. A Fejér megyében „ősfoglalónak" számító Csák nemnek, amelyről az a hír járta, hogy a szent királyok nemzetségéből származik, ősi birtokai között csak egyetlen törzsnévi falu volt: Kér. De a birtokra vonatkozó 1228-as oklevélből kitűnik, hogy e Kér faluban csak birtokolt a nemzetség. Kié volt a falu többi része? - nem tudjuk. Esetleg a királyé. De mikortól számítható az ősi birtokok közé egy törzsnévi település része vagy az egész? Másrészt hogyan válik nemzetségi jogon öröklődővé egy 12