Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Mesterházy Károly: ÚJ SZEMPONTOK A TÖRZSEK ÉS NEMZETSÉGEK KUTATÁSÁBAN VESZPRÉM MEGYÉBEN

viszonylag frissen szerzett birtok? Esetleg nem került szabad rendelkezés joga alá, és ezzel öröklött földdé vált ez is? Hasonló birtokviszonyokat találunk a Bor-Kalán nemzetségnél is. A Mohács északi határában, Lánycsók mellett fekvő Jenő falut osztják öt részre, mint ősi öröklött földet. Karácsonyi János szerint ez arra mutat, hogy első foglalás révén birtokolhatták. Ez azonban önmagában is ellentmondásos. Időrendi szempontból elfogadhatóbb Györffy György nézete, aki az államalapításkor elkobzott birtokaik kárpótlásának tartja az Anonymus említette Dunaszekcső környéki földeket, és máshonnan ideszakadtnak véli a Bor-Kalán nemzetséget. A Sopron megyében ősfoglalónak mondott Osli nemzetség (Tormás)Kéren és (Nemes)kéren fekvő birtoka szintén nem lehet ősi, hiszen Tormáskéren vagy másként Herényen a falu fele, a másik Kéren pedig csak töredéke volt kezükön, ez utóbbi a várjobbágy nemzetségé volt, amely e Kérről nevezte magát. A Szák nem vérteskéthelyi, korábbi nevén terjéni (Tarján) birtoklása (1250 előtt) már az egész falura kiterjed, viszont nem ősi birtokosok Komárom megyében. Ezek a példák arra látszanak utalni, hogy a Dunántúlon a törzsi helyneves falvak kialakulása egyidejű és párhuzamos az úri nemzetségek birtoktömbjeinek kialakulásával. Azaz a fejedelmi hatalom árnyékában szerzik meg birtokaikat az ún. ősfoglaló nemzetségek. A későbbi időben válik egyre gyakoribbá, hogy a törzsnévi falvakat eladományozzák, előbb az egyháznak (veszprémi püspökség, a veszprémvölgyi apácakolostor alapításakor, stb.), majd részbirtokot kaptak az egyes nemzetségek is, míg a fejlődés során egész falvakkal is jutalmazták őket. Mindezen nemzetségek korábbi elhelyezkedése a helynevek vagy történeti hagyományok alapján következtethető ki. A Bor-Kalán nem központja minden bizonnyal az első foglalás óta a Tisza csongrádi-szentesi szakaszán lehetett, ahol ősi monostoruk is állt (Szer). Onnan költözhetett át Szekcső környékére egy részük. A Csákok őse, Szabolcs nagy valószínűséggel a Tisza mellett levő Szabolcs környékéről települt át a Dunántúlra. Ugyanilyen áttelepült nemzetség a Veszprém megyei „ősfoglalónak" számító Szalók nem is. Szalóki (ma Nemesszalók) birtokaik másodlagosak lehetnek egy elsődleges, Tisza-melléki (Abád)szalókhoz képest. Az Eger melletti Szalók szintén másodlagosnak látszik az Abák környezetében. Ahhoz képest, hogy Anonymus milyen kitüntető szerepet adott nekik honfoglalástörténetében, Veszprém megyei birtokaik nagyon szerények voltak. 13