Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

publikálásával még adós vagyok, noha nagyon gazdag anyag áll rendelkezésre), illetve rostának-dobnak, mint a sámán szállítóeszközének, (lovának, hajójának) az elképzelése szintén a távoli keleti népek körébe vezet. Különösen érdekes, hogy a csallóközi adat: a rostáján a Dunán átkelő tudós pásztorról szóló motívum párhuzamát a mandzsu sámánról 1995-ös kínai tanulmányutam során jegyeztem le, amikor a pekingi kollégák lefordították az egyik történet szüzséjét, azt, amelyben a két sámán küzdelme a vízen úgy játszódik, hogy az egyik dobjában állva akar átjutni a vízen, mikor a másik megtámadja (vö. Song Heping 1995.-kézirat). Bármennyire is rendszeresek voltak Diószegi összehasonlításai, és bármennyire is megygyőzőek - és meglepőek - a narratív motívum egyezések, a nyelvészeti etimológiai megfelelések, a tárgyi bizonyítékok (pl. bőr-rosta) ellenére - mivel több, mint ezer éve a magyarság a kereszténység ideológiai hatása alatt áll és a pogány rítusokat feltehetően keményen irtották - már alig maradhatott meg valami az egykori sámánszertartásokból, mint ahogy nem is maradt. Ezért sokan tagadják a pogány kori - honfoglalás kori - magyar sámánizmus meglétét. Ez a könynyebb megoldása a problémának, elég ugyan-is kijelenteni, hogy az eddigi eredmények, adatok nem elégségesek. A másik út a nehezebb, az, amikor újabb és újabb adatokkal próbáljuk bizonyítani Diószegi igazát, vagyis tovább haladunk az általa kijelölt úton. A mandzsu sámánizmus anyagát Diószegi csak kevéssé ismerhette, így alig használta. Mentségére legyen mondva, hogy a Kínában kisebbségként Mandzsu sámán (Fotó: Hoppal Mihály 1995) Mandcshurschamane (Photo: Hoppal Mihály 1995) 118