Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

élő mandzsu származású kutatók csak a legutóbbi években kezdhették maguk is publikálni kutatásaikat, - igaz, elsősorban kínai nyelven. 1995-ös Ujguriában tett tanulmányutam során az ottani mandzsu kisebbség, a sibó népcsoportból származó egyik fiatal kutatóval ismerkedtem meg. Kicheshen angol fordításban nemrégiben küldte el adatokban gazdag tanulmányát népének sámánizmusáról, amelyben az első hasonlóság, hogy a sámán jelölt ott is - legtöbbször már gyermekkorában - betegségbe esik, ami jelzi a környezete számára, hogy őt kiválasztották a szellemek a sámán mesterségre. Vállalnia kell a feladatot, ha szenvedések árán is - „pokolra kell annak menni!" (Kicheshen 1996:5). így például meg kell másznia az éles késekből álló 'égigérő' létrát (chakur), hogy aztán találkozhasson a sámánok legfőbb istenségével) Isanjiu Mama-val. A sámán panteon és a létra ábrázolását közölte Stary 1993:231, 235). Mandzsúriában, Jilin városában, az ottani mandzsu kollégák az elmúlt néhány évben egy többszáz darabból álló tárgyi gyűjteményt hoztak létre a mandzsúriai sámánizmus tárgyaiból. A különféle ott élő népcsoportoktól (pl. dahur, sibe, orocs, evenki, hezse) sámán ruhákat, dobokat és mindenféle rituális tárgyakat gyűjtöttek össze. Ezek között található egy kis Sámánszertartás а Bajkál-tó partján. Oroszország, Burjatia(Fotó: Hoppal Mihály 1996) Schamanenritual am Ufer des Bajkalsees. Burját

ia, Ruszland (Photó: Hoppal Mihály 1996) 119