Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

összerakása az álomszerű víziók során (erről részletesen: Hoppal 1989, 1995). Nemcsak nagy vonalakban egyeznek meg a magyar adatok a távoli, a keleti hagyománnyal, de olyan részletekben is, mint a jelölt vonakodása, amelynek eredményeként súlyos betegségbe esik, vagy a beavatási rítus, ami az égígérő fa, illetve a sámánlétra megmászását jelenti. Érdemes itt megjegyezni, hogy a Diószegi által idézett távol-keleti adatok közül az altáji törökség, a tuvai és a mongol párhuzamok állnak legközelebb a magyar táltos folklórhoz. Diószegi sorra vette a táltos-sámán felszerelési tárgyait: dobját, amely a hátas állata volt a másvilágokba tett transz utazása során, madártollas vagy koronaalakú, szarvakkal ékes fej díszét és a táltos fáját, mert minden sámánnak volt saját fája (vö.: Hoppal 1994:22-228., képek, jakut adatok és Diószegi 1967:91 ). Magam szibériai utam alkalmával láttam sámánfát egy jakut faluban és fényképeztem a nanajok állatáldozatát a három turu előtt. Az áldozati fa neve: turu. A táltos-sámán tevékenységéről szólva a magyar révül- rejtezik kifejezések etimológiai elemzése vezet az obi-ugor párhuzamok körébe (ahogy azt Balázs 1954-es cikkében kimutatta, - vö.: Diószegi 1967:95-103), beleértve az olyan részleteket is, mint az ásítás, ami a transz, a megváltozott tudatállapot kezdetének jele. A legrészletesebben a táltosok viaskodásáról szóló történeteket elemezte Diószegi (1967:108-122) és szembetűnő, hogy ezek a narrativok őrizték meg talán a legteljesebben a sámánok viaskodásáról - főként a bika-küzdelem formájában - szóló történeteket. Pontosabban: a sámán állatalakú szellemsegítője küzd a másik sámán segítő-szellemeivel (tin-bura). A legjobb párhuzamok és motívum egyezések a jakut és burját-mongol gyűjtésekben találhatók, onnan idézte őket Diószegi. Diószegi munkáiban nem csupán egyes elemeket, hanem valóban öszszefúggő motívumokat és végső soron a képzet-rendszert hasonlította össze. Mint megállapította, egy szerves egészet alkotó képzetrendszert talált, melynek „nincs olyan részlete, amely ne lenne meg rokonnépeink sámánhitének képzetei között, de nem is hiányzik belőle egyetlen olyan mozzanat sem, amelyik a sámánhit (a szibériai sámánizmus - H. M.) képzetkörének lényeges vonását alkotja". Diószegi mintaszerű elemzéseit és párhuzamkereső fáradozásait nehéz meghaladni, csupán egyetlen ponton próbáltuk meg részben hazai, részben távolkeleti gyűjtéseink alapján kiegészíteni. A dob, illetve rosta megfelelése, azonosítására találtunk adatokat a hetvenes évek közepén Zemplénben (Hoppal 1982.- a teljes anyag 117