Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Hoppál Mihály: A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS

Hoppal Mihály A HONFOGLALÓK HITVILÁGA ÉS A SÁMÁNIZMUS A magyar kultúra történetének kutatóit már jó kétszáz éve folyamatosan érdekelte a kérdés, hogy milyen lehetett az ősmagyarok régi vallása. Most a honfoglalás ezerszázadik évfordulóján ez az érdeklődés nem csökken, a kérdések és problémák, ha lehet, még sokasodnak, hiszen egyre többet tudunk a részletekről, a szóbajöhető párhuzamokról, analógiákról. Amikor Cornides Dániel az 1700-as évek végén a régi magyarok vallásáról értekezett Göttingában az ottani tudós társaság tagjai előtt, természetesen „vallás"-ról beszélt, de e kérdéskörrel kapcsolatban az első probléma ami felmerül, az, hogy lehet-e egyáltalán vallásról beszélni. Nem kellene inkább mitológiáról, néphitről, vagy nem hitvilágról, - mint, ahogy jól és szellemesen foglalta össze ezeket a problémákat Voigt (1996) egyik legutóbbi előadásában. Míg a korábbi kutatás általában „ősvallás"-t emleget (pl. Solymossy 1929-ben magyar ősvallási elemeket mutatott ki népmeséinkben: a kacsalábon forgó vár motívuma keleti párhuzamainak felsorolásával), addig Diószegi Vilmos (1967) a pogány magyarok „hitvilágát" kívánta rekonstruálni. Ezt a nagyszabású és általa pontosan megtervezett munkát sajnos nem tudta maradéktalanul befejezni, noha talán a legfontosabb részét, a magyar táltos-hiedelem és a szibériai sámánizmus összehasonlítását elvégezte. Vagyis a magyar sámánság főbb vonásait felvázolta, sok-sok adattal és nehéz, aprólékos munkával összeállította a töredékekből a mozaikot. Melyek végül azok az elemek, amelyek a magyar(ősmagyar?) sámánság rendszerébe tartoznak? Az -izmus végződés helyett a -ság végződést használom, mert ez nemcsak régiesebben hangzik, de elvontság kifejezője - a sámánizmus ugyanis szerintem nem vallás, hanem egyfajta világszemlélet, viszonyulás a dolgokhoz, a világhoz, a környezethez. Nem a szent dogmák, hanem a mindennapok gyakorlata. Diószegi Vilmos 1967-ben publikálta a A pogány magyarok hitvilága című kismonográfíáját. Ebben a kis könyvben lényegében összefoglalta korábbi kutatásainak eredményeit a magyarság kereszténység előtti világképéről és a pogány magyar táltos alakjáról. Természetesen, Diószegi elsősorban a sámánizmussal kapcsolatos kutatásaira alapozta megállapítá114