Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Lukács László: A HONFOGLALÁS TÖRTÉNETI MONDÁINKBAN

uram? Ha a lovat megölöd, kutyáiknak adsz eleséget, ha a kantárt a fű közé dobatod, az ő szénakaszálóik találják meg az arany kantárt, ha pedig a nyerget a Dunába veted, az ő halászaik húzzák ki az aranynyerget a partra, és haza is viszik. Ha tehát a föld, a fű és a víz az övék, minden az övék." Ezek hallatára a fejedelem gyorsan összegyűjtötte seregét, félvén a magyaroktól, segítséget kért barátaitól, és velük egyesülve elébük ment. Amazok közben a Duna közelébe értek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtakor csatát kezdtek. Az Úr segítsége a magyarokkal volt, futásnak eredt előlük a sokat emlegetett fejedelem. A magyarok a Dunáig üldözték, ő pedig félelmében a Dunába vetette magát, és megfulladt a sodró vízben." A naiv epikus előadásmód, Kusid és Szvatopluk szópárbaja, eposzi szóváltása egyértelműen bizonyítják, hogy krónikásaink a népi elbeszélő hagyományból merítették a fehérló-mondát. Szereposztása és felépítése is történeti mondáinkra jellemző: a magyar szereplő egyszerű, természetes és ravasz, az ellenfél gőgös és kapzsi. Az első találkozáskor látszólag Szvatopluk győz, mert drága ajándékokat kap, szinte semmiért. Ám ekkor jön a fordulat: Kusid egy országot szerzett meg tőle csellel, a saját jogszokása szerint járt el, jól tudva, hogy ezt Szvatopluk nem ismeri. Jellegzetessége a hármas tagolás: háromszor találkoznak a magyarok az itt lakókkal, háromszor szerepel a föld, a fű, a víz jelkép, amelyet három ajándékért, a lóért, a kantárért és a nyeregért vesznek meg, végül az áldomásnál háromszor kiáltják Isten nevét. Györffy György véleménye szerint a fehérló-monda krónikáinkban országvételnek magyarázott eljárása valójában egy nomád szerződéskötési rítus volt. A magyarok Szvatoplukkal 894-ben kutyára, fűre, vízre, nyeregre és fékre kötöttek szerződést, amelynek következményeképpen a morvákkal szövetségben pusztították el Pannoniát. Legújabban Hofer Tamás hívta fel a figyelmet arra a párhuzamra, ami a hűbéri birtokba iktatás rítusa és talán a fehérló-monda között mutatkozik. Nyugat-Európában a hűbéri beiktatás szokásrendjében egyetlen folyamat mozzanataiként megtalálható a hant, a fücsomó, a víz átadása és a felszerszámozott nyerges ló ajándékozása is. Utalt Hofer Tamás a „végzetes ajándék", a „csalárd módon adott ajándék" témájára is, amely a középkori Európa germán népeinél élt. Valószínűleg a fehér ló, a kantár és a nyereg is elhelyezhető a végzetes, mitikus ajándékok sorában, amelyektől Szvatopluk szabadulni szeretne, de nem tud. 106