Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

Lukács László: A HONFOGLALÁS TÖRTÉNETI MONDÁINKBAN

A föld, a fü és a víz kérése, illetve átadása jól ismert eljárás volt a nomád népek jelképrendszerében, diplomáciájában. Dareiosz perzsa király, amikor háborút kezdett a szkíták ellen, azt üzente királyuknak, hogy meghódolása jeléül küldjön neki földet és vizet ajándékba. Földet és vizet kért a makedónoktól is, amikor háborút indított ellenük. A perzsák földet és vizet kértek a spártaiktól, akik ezt hadüzenetnek tekintették. Általánosan elterjedt szokás volt a régi germánoknál is a győzőnek füvet átadni a győzelem elismeréseként. Az avarok 796-ban fű és falomb átadásával hódoltak meg Pippin itáliai királynak. „És hadat indítván, az napnyugatnak minden népére menj rá, hogy az én parancsolatomnak nem engedtek. Azoknak izend meg, hogy vizet és földet készítsenek énnékem..." - parancsolta Nabukodonozor asszíriai király hadvezérének Holofernésznek az Ótestamentom Judit könyvében (2:7). A meghódolásra való felszólítás e jelképes kifejezését a honfoglaló magyarok is ismerhették, így a fehérlómondának történeti alapja lehet. Ugyanakkor ezek a párhuzamok nem magyarázzák meg a magyar mondában a fehér ló szerepét. A fehér ló szerepeltetése a magyar mondára jellemző, ami azt is bizonyítja, hogy a monda nem idegen népektől vett kölcsönzés. Népszerűségére jellemző, hogy első magyar nyelvű históriás énekünk, Csáti Demeter ferences szerzetes 1526 körül írt, lejegyzett Pannónia megvételéről szóló éneke is a fehérló-mondát dolgozta fel. Az énekről már Arany János megállapította, hogy az eredetileg mind tartalma, mind verses alakja alapján népköltési maradvány, amit egy „tudákos szerző" átdolgozott, helynévmagyarázatokat fűzött hozzá. A Pannónia földjét birtokló lengyel herceg lakóhelye az énekben Veszprém, a magyarok ide hozzák ajándékukat: Herceg akkor az földen lengyel vala, Ki mind ez országot bírja vala, Lakóhele Veszprém vala, Ez föld népe mind német vala. Kevet futa bé Veszprémben, Az hercegnek eleiben, Magyaroknak ü szovával, Keszeneti lén nagy tisztességvei. 107