Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Gergely Jenő: Mindszenty (Pehm) József politikaii tevékenysége az 1930-as években

A névsor valóban impozáns volt, és jelzi, hogy Pehm prelátus kezdeményezése országos méretűvé bővült. A dolog szépséghibájaként megemlíthető, hogy az ominózus tanácskozásról Serédi bíboros csak báró Kray Pál tb. kanonok balassagyarmati plébános helyett a megbeszélésen megjelent drégelypalánki plébános feljelentéséből értesült. A plébános közölte főpásztorával, hogy a tanácskozáson "a nagyfontosságú és kényes kérdéseket nem lehetett alaposan tárgyalni, szövegező bizottságot küldtek ki...". Az alsópapság bizalmatlanságát jelezte, hogy a bejelentő ilyen esetekre nézve a miheztartás végett eligazítást kért ordinariusától.

16 A budapesti papi értekezlet határozatát végül is Nyisztor Zoltán öntötte végleges formába, amit felterjesztettek Esztergomnak, de átadták a sajtónak is. A határozatot a Magyar Kurír szó szerint hozta nyilvánosságra: "Az ország minden egyes vidékének egy-egy, a viszonyokkal ismerős papja felszólalása nyomán az a helyzetkép alakult ki, hogy a régi politikaipártok és vezetők iránt a tömegek bizalmát titokzatos kezek már korábban is, főleg azonban az ausztriai események bekövetkezése (t. i. az Anschluss G. J.) óta megrendíteni iparkodnak. Az országszerte tapasztalható elégedetlenség folytán a szélsőjobb és a nyilasmozgalmak felé terelődik a tömegek érdeklődése. Látni ezt nemcsak a munkásságnál, de még a tisztviselői kar kebelében, sőt olyan tényezőknél is, amelyek a közhiedelem szerint politikával nem foglalkozhatnak. (Itt a honvédségről van szó - G. J.) Meg kell állapítani azt is, hogy a hasadás nemcsak politikai téren tapasztalható, hanem vallási téren is, - azzal, hogy a papságot Krisztustól, a kereszténységet az Egyháztól kezdik különválasztani. Az a veszély fenyeget, hogy az Egyház múltjának teljes félreértésével és félremagyarázásával pont azokkal soroznak bennünket, papokat együvé (zsidók, liberális nagybirtokosok stb.), akikkel szemben évtizedek óta küzdöttünk. Az egész értekezlet leszögezte magát a nemzeti, szociális, keresztény, és korszerűen továbbépítendő alkotmányos irány követeléséhez: I. A nemzeti irányt a magyar katolikus papság részéről feleslegesnek tartjuk hangsúlyozni, mivel az ezeréves történelmi magyar papság mellett egész múltja, legközelebbről az 1919/20-as forradalmi, ellenforradalmi idők alatt tanúsított magatartása is bizonyságot tesz. Tehát: voltunk, vagyunk s maradunk mindenkor nemzetiek. II. Szociálisak vagyunk azzal a komoly határozottsággal, amellyel a Quadragesimo anno és a Divini redemptoris kezdetű apostoli körlevelek

1? a szociális irányt meghirdetik -, és akarjuk, hogy ezek az elvek hazánkban késedelem nélkül érvényesüljenek. 13