Mindszenty József Veszprémi püspök 1944-1945 (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. 1996)

Gergely Jenő: Mindszenty (Pehm) József politikaii tevékenysége az 1930-as években

///. A keresztény irányt Szent István királyunk jelölte ki számunkra. Ebben újhodott meg a nemzet a bolsevizmus után is, ezért ezt az irányt megváltoztatni vagy elvizenyősíteni nem engedjük senkinek. IV. Tiszteljük, és annyira lápróbáltnak tartjuk a szentistváni alapot, hogy alkotmányunk korszerű fejlesztését ezen az alapon törvényesen is lehetőnek tartjuk. A titkos választójog régi követelés, ezt elodázni nem lehet. A lelkipásztorkodó papságot mentesíteni kell attól, hogy választástól választásig a nyílt szavazás ütötte sebeket gyógyítgassa. " n A szervezők az elfogadott határozatot eljuttatták a püspököknek, a lelkészkedő papságnak, továbbá az Egyesült Keresztény Párt

19

, a Független Kisgazdapárt és az abból kivált Matolcsy-Rakovszky csoport képviselőházi tagjaihoz is. Ez utóbbi azt jelentette, hogy innen várhatták a kezdeményezők a hozzájuk való csatlakozásokat. Pehm prelátus 1938. április 30-ára kihallgatást kért Serédi hercegprímástól. A találkozóra Budapesten került sor, de annak tartalmáról nincs információnk. Mivel e kezdeményezésből sem lett komoly katolikus politikai párt, nyilvánvaló, hogy azt sem a hercegprímás, sem a püspöki kar nem támogatták. Pedig a fejlemények megint csak Pehmet igazolták. 1938/39-ben a keresztény párt szinte teljesen megszűnt. Fővárosi szervezete, a Keresztény Községi Párt szélsőjobboldala - Temesváry László, Csík József, Mohay-Mohaupt Gyula - a nyilasokhoz csatlakoztak. A párt többsége 1939 elején beolvadt a gróf Teleki Pál miniszterelnök vezette Magyar Élet Pártjába, s annak budapesti szervezete lett. 1938. május-június folyamán az Egyesült Keresztény Pártból kilépett Meizler Károly és Béldi Béla képviselő is. Ők június közepén a Kisgazdapártból már korábban kivált, s általunk is említett Matolcsy Mátyás vezette csoporttal új pártot alapítottak, amelyet Keresztény Nemzetiszocialista Frontnak neveztek.

20 A nyolc képviselővel rendelkező front a keresztényszocializmus és a nemzetiszocializmus szimbiózisát hirdette meg. Nem csak a Szálasi-féle nyilas mozgalomtól, hanem a magukat formálisan kereszténynek nevező egyéb szélsőjobboldali irányzatoktól is távol tartotta magát a lelkészkedő papság döntő többsége. Sőt, éppen a nyilas demagógia és alig titkolt egyházellenesség az 1930-as években kiutat kereső, társadalmi és politikai érdeklődést mutató plébánosokat egyértelműen a diktatúrás törekvések elleni fellépés helyi vezéralakjaivá tette. Ebben, ha nyilvánosan nem is, de bizalmas csatornákon igen, megkapták a főpásztorok bátorítását. 14