Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Bogyai Tamás: A Karoling-kori Veszprém problémája

megvan a mai német helynevekben is. A bajor-osztrák Alpokban ,Ache" formában ma is ismert „ahu-aha" utótag jelentése folyóvíz. A helynévből kikövetkeztethető tájformáció pontosan megfelel a Séd patak körülfolyta veszprémi Várhegynek. Ehhez járul a Szent Mihály patrocinium azonossága a veszprémi püspökségével, és az sem látszik véletlennek, hogy a hely hercegi birtok volt a 9. században, és az Árpádoké lett a tizedikben. Ortahu azonosítása Veszprémmel azonban nem volt újság. Joannes Róka „Vitae Vesprimiensium praesulum" (Veszprémi püspökök életrajzai) című könyvében 1779-ben előállt ezzel a gondolattal, de egyedül a patrociniummal indokolta. Kerek 180 évig nem merült föl határozott ellenvélemény. Ezalatt különféle feltevések születtek Veszprém vára avar vagy szláv eredetéről, Pribina állítólagos Bezprem nevű vezéréről, akinek nevét viselné a hely. 1957-ben H. Gyürky Katalin a székesegyház északi oldalán feltárta a Szent György-kápolnát. Ezzel kapcsolatban Gutheil Jenő kanonok, kiváló helytörténeti kutató, 1960-ban kijelentette: „A frank-szláv kor nem épített ugyanabban az erősségben egymás tőszomszédságában két egyházat, a Szent György és a Szent Mihály egyházat." Ortahu Adalwin érsek fölszentelte Szent Mihály-temploma tehát nem állhatott Veszprémben. A Conversio egyházas helyeinek azonosításáról szóló cikkem a müncheni Südost-Forschungen 1960-as kötetében jelent meg, ennek utóiratában kétségbe vontam a rotunda 9. századi eredetét, és rámutattam Gutheil Jenő érvelésének gyöngéire. H. Gyürky Katalin 1963-ban mintaszerűen publikálta az Acta Archaeologicában ásatása eredményeit, de mit sem tudva kritikámról megismételte Gutheil Jenő következtetését. Ugyancsak 1963-ban Szent Cirill és Metód emlékezetére szláv történeti kongresszust rendeztek Salzburgban. Az ezzel kapcsolatos „Die Metropolie Salzburg, Bayern und die Slawen im 8/9. Jahrhundert" (A salzburgi érsekség, Bajorország és a szlávok a 8-9. században) kiállítás számára velem terveztették meg a később magyar Dunántúl Karoling-kori salzburgi kapcsolatainak térképét. Itt megpróbáltam grafikailag szemléltetni ezek mennyiségét, habár a forrásokban említett helyek nagy többsége nem lokalizálható. 32 egyházas helyből többé-kevésbé biztosnak ma is csak hetet tarthatok. Ezek: Ablanza, emlékét ma már csak egy Ablánc nevű dűlő őrzi: Savaria-Szombathely; Durnauua, amit Györffy György azonosított a későbbi Tornova-Tornával, ma Somlóvásárhely, Salapiugin, pontosan Zalakanyarnak fordítható, tehát Zalabér táján kereshető, Mosapurc-Zalavár; Ortahu-Veszprém; végül Quinque basilicae-Pécs. Ugyanakkor kongresszusi referátumom a Karoling-magyar kontinuitás kérdését tárgyalva kiegészítette a Conversio 7