Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Lovag Zsuzsa: A Veszprémi Múzeum vaskeresztje

A keresztek alatt lévő gömb egyúttal a tárgy funkciójára utal, kézi kereszt egyik típusa lehetett, amit az országalmához hasonlóan tartottak. A kézi keresztek a bizánci császári ceremóniák és a püspökök ábrázolásain a 4. századtól ismertek, s az ortodoxiában máig megmaradtak a püspöki liturgiában. A nagyobb, akár bronzból, akár vasból, de szinte mindig igen vékony lemezből készült, feltűzhető keresztek funkciója nem tisztázott egyértelműen. Valószínű, hogy templomokban állították fel az oltár közelében, az apszis alatt, ott, ahol apsziskép vagy -mozaik nem ábrázolta az ékköves győzelmi keresztet. Kérdés, hogyan került a bizánci kereszt a Madách utcai köznépi temető egyik sírjába, ahová nagy valószínűséggel nem egyházi méltóságot temettek? Nagyon keveset tudunk a temetőről ahhoz, hogy bármilyen feltevést megkockáztathassunk. Lehetett véletlenül előkerült tárgy, amit a mellkeresztekhez hasonlóan az elhunyt mellé tettek a sírba. Megemlíteném azonban, hogy a hazai emlékanyagban a veszprémin kívül még két vaskeresztről van tudomásom, igaz, jóval korábbi időszakból. A székkutasi avar temető 9. sírjának fej- és lábrészénél találtak egy-egy vaslemezből kivágott keresztet, amelyeknek felső és két oldalsó szára kerek lemezekben végződött, alsó szárvégződésük nyéltüskeszerűen elkeskenyedett. A sírban koporsóvasalásokat is találtak, így valószínű, hogy a kereszteket a koporsóra tűzték a két keskeny végén. Ugyanennek a temetőnek a 8. sírjában gyöngysorra akasztott, kiszélesedő szárú, egyértelműen bizánci típusú aranyozott ezüst mellkeresztet találtak. (Az eddig még nem publikált adatokat a temetőt feltáró Nagy Katalintól tudom, szíves szóbeli közlését hálásan köszönöm.) Az avar temetőben feltárt vaskeresztek - bár formájuk nem azonos a veszprémivel - annyiban használhatók analógiaként, hogy biztosan a bizánci kultúra körébe tartoztak, és a fentebb tárgyalt keresztek készítési idejének igencsak tág határai közé is beilleszthetők. Lehetséges, hogy ugyanez elmondható a temetkezési rítusról is, hiszen a székkutasi avar sírba egy, a bizánci kereszténységre tért embert temettek. A Veszprémben talált bizánci kereszt kapcsán szeretném említeni azt az érdekes kettősséget, ami a történeti adatok és a művészettörténeti-régészeti kutatás által kirajzolódó kép között mutatkozik. Ez a kettősség már korábban feltűnt, amikor az 1970-84 közötti régészeti kutatások által feltárt bizánci kapcsolatokat tekintettem át, s a kép lényegesen azóta sem változott. (Lovag 1985.) A történeti munkák egyértelműen a magyarországi térítés és 68