Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Lovag Zsuzsa: A Veszprémi Múzeum vaskeresztje

egyházszervezés nyugati orientációjáról szólnak, megemlítve természetesen a 10. századi bizánci térítésről szóló adatokat, hivatkozva a legilletékesebbekre, a bizánci forrásokra annak sikertelenségéről. Ugyanakkor a régóta ismert, a bazilita monostorokról szóló adatok mellett a patrociniumkutatások egyre több, a keleti kereszténység körében különösen tisztelt szent nevére szentelt templomról tudósítanak. (Meg kell azonban jegyezni, hogy kutatóink sok olyan templomról is feltételezték a bizánci rítust, amelyek védőszentjének kétségtelenül keletről indult tisztelete a 11-12. századra már nyugaton is elterjedt.) Nincs mód itt kitérni a templomépítészet - elsősorban a centrális épületek - bizánci eredetéről folyó vitákra, pl. a székesfehérvári Szent Pétertemplom, Feldebrő stb. esetében. Az épületplasztika és a falfestészet területén Tóth Melinda és Marosi Ernő mutattak ki direkt bizánci kapcsolatokat a korábbi, az Itálián keresztül érkező befolyást hangsúlyozó kutatásokkal szemben. Az ötvösségben is számos emléken mutatható ki a bizánci hatás, túl a királyi jelvények és az uralkodói reprezentáció kétségtelen, és általában a nyugaton mindenhol erősen érvényesülő bizánci befolyáson. A Gizella-kereszt keleten és nyugaton egyszerre gyökerező stílusát, a palásttal való rokonságát Kovács Éva tárgyalta, valószínűsítve Szent István udvarában való készítését. A szentföldi ereklyetartó mellkeresztek hatásáról a hazai, 11. századi kis bronzkeresztekre és a 12. századi körmeneti keresztekre én írtam, előbbiek egyik legérdekesebb példánya éppen a veszprémi múzeum tulajdona, a Nándor-telepen került elő. (Lovag 1982.) Az Európa-szerte elterjedt körmeneti keresztek között a kiszélesedő szárvégződésü, bizáncias forma Itálián kívül csak a magyarországi anyagra jellemző. Utalnék a Veszprém megyei Szerecsenyben talált, ma a Nemzeti Múzeumban őrzött keresztre és a székesfehérvári múzeum Sárbogárdon előkerült hasonló darabjára. Ezeknél is erősebben mutatja a bizánci formát a kiskunhalasi múzeum Zsanáról származó keresztje, amelynek erősen kiszélesedő, ívesen záródó szárvégeihez a sarkokon kis gömböcskék csatlakoznak. Ugyanabba a típusba tartozik tehát, mint a veszprémi vaskereszt. (Horvát-Tóth-Székely 1988.) Kérdés, hogy ezek mögött a stílusbeli, formai összefüggések mögött mennyiben van valós - egyházi - kapcsolat. Valószínű, hogy az 1054-ben deklarált egyházszakadás előtt sokkal inkább keveredett a keleti és nyugati kereszténység, mint azt ma, sok évszázados elkülönülés után gondoljuk. Pár éve jelent meg II. Ottó bizánci hercegnőből lett felesége, Theophanu 69