Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

a titulust. Kancelláriai tevékenységük a királynéi oklevelekben hagyott nyomot, püspöki okleveleikben legfeljebb a királynéi kancellár cím használata utalt sajátos feladatukra, a királynéi oklevéladást végző kancellária irányítására. A tényleges munkát a 13. század végén általában nem a püspök-kancellár, hanem helyettese, a királynéi alkancellár végezte, aki egyben veszprémi prépost volt. A püspöki oklevéladás független volt a kancellárságtól, az utóbbinak csak kivételképpen lehetett szerepe a főpapi oklevéladásban. Pál veszprémi püspök, mint királynéi kancellár és Farkas mester fehérvári prépost, mint királyi alkancellár 1266-ban azért foglalta írásba Sándor fia Paris nemesnek a margitszigeti domonkos apácakolostor javára tett végrendeletét, mert a kolostort Mária királyné és IV. Béla király alapította, ők voltak az egyházi intézmény kegyurai. Magától értetődött, hogy a két kancellária vezetője együtt adott ki oklevelet a kolostort érintő végakaratról. A püspöki tevékenység igazi területe az egyházmegye volt, a főpapi oklevelek zöme az egyházmegyére vonatkozott. A püspök rendi (potestas ordinis) és joghatósági (potestas iurisdictionis) hatalmát gyakorolta egyházmegyéjében. Az előbbi azt jelentette, hogy a püspök a papi hatalom teljességének birtokosaként papokat, püspököket, templomokat, oltárokat és 56