Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

olajokat szentel, bérmál, apátokat és apátnőket benedikál, megáldja a tüzesvaspróbához készített új vasat. Ez a hatalom a veszprémi püspök esetében a királyné-koronázás jogával egészült ki. A rendi hatalomból eredő tevékenységről püspöki oklevél többnyire nem készült. Alapvetően ez a magyarázata annak, hogy mindössze egyetlen ilyen tárgyú oklevelet ismerünk. Róbert veszprémi püspök 1221-ben azt jelentette III. Honorius pápának, hogy parancsát teljesítve, a spalatói káptalan által spalatói érsekké választott Guncellus ispotályos lovagrendi szerzetest áldozópappá, majd püspökké szentelte, miután megválasztását egyházjogilag megfelelőnek, személyét pedig régi ismeretség alapján alkalmasnak találta. Bertalan püspök 1231. évi oklevele csak mellékesen örökítette meg, hogy a főpap a kanizsai Szent Kereszt templomban oltárszentelest végzett, hiszen az oklevél azért készült, hogy megörökítse, az oltárok szentelése alkalmával a templom kegyura milyen adományt tett feleségének. Joghatósági vagy kormányzati hatalmánál fogva a püspök az egyházmegye legfőbb bírája, felügyeleti és törvényhozási jogot gyakorol, kezeli az egyházi vagyont, egyházi javadalmakat és kiváltságokat adományoz, zsinatra egybehívja az egyházmegye papságát, elnököl a zsinaton, ellenőrzés céljából látogatja a plébániákat és a kolostorokat, szükség esetén egyházi büntetést alkalmaz: kiközösíti híveit, részben vagy egészben inderdiktum alá helyezi egyházmegyéjét. A főpapi oklevelek többnyire erről a sokoldalú tevékenységről szólnak. Az oklevelek egy csoportja a veszprémi káptalan anyagi helyzetével, a püspökség birtokaival és népeivel, különösen azok elitjével, az egyházi nemesekkel foglalkozik. Az egyházi birtok védelme komoly terhet rótt a püspökre. Szükség esetén kiközösítette az egyházi birtok fosztogatóit, pusztítóit, miként Péter püspök tette 1280-ban a Рок nemzetség négy tagjával. Számos oklevél az egyházmegyében fekvő egyházi intézmények (kápolnák, plébániatemplomok, monostorok, kolostorok) ügyeiről, azok alapításáról, tizedéről, egyházi kiváltságáról, kegyuraikkal való viszonyáról tájékoztat. Róbert veszprémi püspök 1210-ben a veszprémvölgyi apácáknak birtokaikon tizedszedési jogot biztosított. Erről kiállított oklevelét Pál, majd Péter püspök is megerősítette. Bertalan püspök 1240-ben adta ki a veszprémi Szent Katalin domonkos apácakolostor adománylevelét, amely az általa alapított kolostor jövedelmeit rögzítette. Pál püspök 1263-ban a pápa parancsára regulát, egyházi szabályzatot adott az egyházmegyéjében élő remetéknek, a formálódó pálos rendnek. Benedek püspök 1298-ban a zselicszentjakabi bencés monostor és kegyurai viszályát rendezte. A harmadik nagyobb oklevélcsoport az egyházi bírásko57