Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

vél. Ezért ezekről az ítéletekről csak akkor van tudomásunk, ha a pernyertes fél gondoskodott a számára kedvező ítélet írásba foglalásáról: vagy maga készített vagy mással készíttetett róla feljegyzést, oklevelet. A szóbeliség érvényesülését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Könyves Kálmán törvénykönyve szerint (5-6. c.) az érsek, a püspök és az esperes ugyanúgy pecséttel, billoggal (per sigillum) idézte meg az írástudó káplánt, klerikust, miként a király vagy más világi bíró az írástudatlan személyt. Hogy a főpap nem oklevéllel, hanem pecséttel idézte ítélőszéke elé a peres feleket, annak egyetlen ékes tárgyi bizonysága a veszprémi püspökség 11. századból fennmaradt ércbilloga. Ezt a füles fémpecsétet, amely a veszprémi székesegyház védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, a püspök megbízottja a nyakába akasztotta, hogy így felkeresse a megadott személyt, és közölje vele, püspöke maga elé idézte. A veszprémi püspökök bizonyára számos levelet írtak, de a 12. század végéig a saját nevükben oklevelet - jogbiztosító iratot - nem adtak ki. Mégis az oklevelek kiállításában valamilyen formában kezdettől fogva részt vettek. Közreműködésük nemcsak a királyi okleveleken, hanem a pecsét nélküli, illetve királyi pecséttel ellátott magánokleveleken is nyomot hagyott. Mint említettük, I. András király tihanyi alapítólevelét 1055-ben Miklós püspök, Ottó comes zselicszentjakabi alapítólevelét pedig 1061ben György püspök fogalmazta. Az utóbbit Kumorovitz L. Bernát, az oklevél felfedezője és kiadója teljes joggal megyés püspöknek, vagyis veszprémi püspöknek tartotta. Ugyanez valószínűsíthető Miklós püspök esetében is, hiszen a tihanyi monostor is a veszprémi egyházmegyében feküdt. Míg György püspök 1061-ben a jogi tény tanúja és egyben írásba foglalója (testis et scriptor) volt, addig 1091-ben a somogyvári apátság alapítólevele tanúként - a magyarországi főpapok közül egyedül - Almarus veszprémi püspököt, a kiváltságos monostor esetében is illetékes megyés püspököt tüntette fel. Az almádi monostor 1117. évi alapítását megerősítő oklevelet П. István király parancsából 1121-ben a felszentelést végző Nana veszprémi megyés püspök fogalmazta meg és látta el királyi pecséttel, és a két példányban kiállított oklevél egyikét a monostor, másikát pedig a veszprémi székesegyház levéltárában helyezte el. Bár hasonló adatsor a szegényes forrásanyag miatt más egyházmegyéről nem állítható össze, általános érvénnyel megfogalmazható, hogy a főpap - akár püspök, akár érsek - a maga egyházmegyéjében főpapi és bírói hatalma birtokában figyelemmel kísért minden egyházalapítást, és ha arról oklevél készült, közreműködött annak kiállításában. 51