Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Solymosi László: Az Árpád-kori veszprémi püspökök tevékenysége okleveleink tükrében

Ilyen előzmények után az autentikus (közhitelű) pecsét fogalmának 1166. évi kánonjogi megfogalmazását és hazai elterjedését követően vette kezdetét Magyarországon a főpapi oklevéladás. Az első magyarországi főpapi oklevelet Miklós esztergomi érsek adta ki 1183-ban. Autentikusnak nevezett pecsétje alatt a maga nevében kiállított oklevele adásvételi szerződést örökített meg: az esztergomi kanonokok érseki engedéllyel eladták földjüket egy világi személynek. A főpapi oklevéladás Esztergommal szinte egyidejűleg Veszprémben is megkezdődött. Mivel János veszprémi püspök oklevele eredetiben nem maradt fenn, eddig nem vettek róla tudomást. Teobald pápai legátus azonban valamikor 1184 és 1188 között látta Magyarországon, és tartalmilag átírta a püspök oklevelét. A legátus által autentikus írásnak (autenticum scriptum) minősített oklevélben János püspök a káptalannak a kanonokok élelmére, italára és veszprémi épületük megjavítására összesen 27 márka jövedelmet adományozott. Az érseki és a püspöki oklevelet az is rokonította egymással, hogy mindkettő káptalani ügyről szólt. A főpapi oklevéladás - érthető módon - a káptalant és az érseket, illetve püspököt egyaránt érintő jogügylet írásba foglalásával indult meg. A kezdetek - bizonyára nem véletlenül - a székes- és társá^káptalanok hiteles helyi működésének: oklevéladó tevékenységének kibontakozásával és III. Béla király kancelláriai reformjával estek egybe. Az esztergomi és a veszprémi példát a 12. század végétől fokozatosan a többi főpap is követte. A század végén Kalán pécsi püspök és Saul kalocsai érsek is bekapcsolódott a főpapi oklevéladásba. De a folytatásra - bizonyára az egyházi és a társadalmi igényekkel összhangban - később került sor. Mind Esztergomban, mind Veszprémben csak a 13. század első évtizedének a végéről, János érsektől 1208-tól, illetve Róbert püspöktől 1209-től kezdődően maradt fenn újabb főpapi oklevél. A többi püspökség irányítója pedig lényegében ezt követően vette ki részét az oklevéladásból. Széles körű kutatással a hét veszprémi püspök, a már említett János, Róbert, Bertalan, Zlaudus, Pál, Péter és Benedek 91 kiadott vagy kiadatlan oklevelét (köztük néhány levelét) sikerült összegyűjteni az Árpád-korból. A legkorábbi veszprémi püspöki oklevél 1184 táján, míg a többi 1209 és 1300 között keletkezett. Ez a szám nemcsak azokat az okleveleket öleli fel, amelyek egyedüli kiadója a veszprémi főpap volt, hanem azokat is, amelyeket a püspök másokkal együtt, egyházi és/vagy világi személyekkel közösen adott ki. Az oklevelek mintegy ötöde tartozik a közös kiadványok közé. Bevonásuk szükségességét - jelentős számuk miatt - az indokolta, hogy segítségükkel a főpapi tevékenység olyan szintjei is feltárhatókká 52