Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Praznovszky Mihály: Kiegészítések Veszprém irodalmi topográfiájához

Első királyunkhoz kötődő harmadik, úgynevezett Hartvik legendában e fenti két esemény szinte szó szerinti átírásban újra megjelenik, de újabb adattal, leírással már nem egészül ki. Szent Imre herceg legendája sok szállal köthető ugyan Veszprémhez, de konkrétan csak egyetlen esetben említi a legenda írója a várost: éppen a királyfi életének legdrámaibb pillanatát köti ide: a szüzességi fogadalmat. Itt történt volna, hogy szolgálójával - akitől aztán örök titoktartást követelt egyik éjjel imádkozni ment a veszprémi templomba. A legendaíró ezt a templomot ősi és ódon néven s ezt nem tudjuk egyszerű stiláris fordulat-e hiszen az alig két évtizede (?) épült, épülő székesegyház éppenhogy új és friss épület volt még csak. Vagy mindez történt - ahogyan a legendaíró is írja - a Szent György kápolnában amely az épülő székesegyház egyik már elkészült része lett volna. A fiatal herceg amidőn itt imádkozott azon törte elméjét vajon milyen kedves dolgot ajánlhatna fel Istenének amikor nagy ragyogással világosság árasztotta el az egész templomot. „Isteni hang bent a magasban így szólt: A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tőled. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!" A városlődi karthauzi névtelen szerzetes pár évszázad múltán e legenda ismeretében adja közre immáron magyarul Szent Imre herceg történetét benne a fenti eseménnyel. Két apáca szép története is szerepel a magyar legedáriumban. Boldog Ilona a veszprémi Szent Katalin kolostor nővére volt. Róla nem esik szó Szent Margit legendájában, csak jóval később, évszázadok múltán tűnik fel a neve. A XIV. század első évtizedeiben említik először, hogy ő lett volna Boldog Margit nevelője, de várost nem mond Ugo Campano domonkos generális. Magát a legendát csak a XV. század elején írták le, de Érszegi Géza úgy véli, a szövege alapján mindenképpen Árpád-korinak kell tekintenünk. A legenda immár egyértelműen rögzíti a helyszínt is, ahol e szent életű, Krisztus öt sebének stigmájával megjelölt nővér élete zajlott: „Mi, a veszprémi Szent Katalin nővérei elmondjuk azt, amit saját szemünkkel láttunk nővérünkkel, Ilona asszonnyal kapcsolatban." A legenda a tudományban egy időre feledésbe merült, de a veszprémiek emlékezete megőrizte azt. Gutheil Jenő idézi a XIX. században élt veszprémi kanonokot, Bezerédi Miklóst, aki kéziratos műveiben - s bizonyára prédikációiban is - említi Boldog Ilonát: „Margitnak a Weszprémi kolostorban nevelője, oktatója volt a szent életű Helena, ugyan e szerzetes női 119