Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Egon Boschof (Passau): A bajor-magyar kapcsolatok Gizella korában

Ez lenne - habár gyenge lábakon álló - indicium arra nézve, hogy a királyné éppen az újonnan berendezendő templomok felszereléséhez bajor hazájában keresett támogatást. Hogy ez az eset állt-e fenn akkor is, amikor mint ezt István király önéletrajzában határozottan állítják - a veszprémi dómot építtette és minden szükségessel (ami alatt aranyat, ezüstöt, ruhát és felszerelést értünk) ellátta, nem állapítható meg. Miután a Salierek vették át az uralmat, megromlott a német-magyar viszony. 1030 nyarán II. Konrád erős katonai erőkkel, amelyekhez még a lotharingiai zsoldosok is csatlakoztak, bevonult Magyarországra. A hadjáratot bajor-magyar ellenségeskedések előzték meg. A vállalkozás azonban teljes mértékben meghiúsult és az ellentámadás során István még Bécset is elfoglalta. Ezen események hátterét azonban nehéz kibogozni. Úgy tűnik, hogy István veszélyeztetve érezte magát Konrád külpolitikája által. Velencében Salier az Orseoliak hatalmát gyengítette, Ottó Orseolo dozse viszont István egyik leánytestvérét vette el feleségül. Konrád abbéli fáradozásai, hogy fiának Henriknek megnyerje az egyik bizánci hercegnőt feleségül, ugyancsak veszélyesnek tűnhetett az Árpádok számára: Bizánc ugyanis a bolgár birodalom leverése után Magyarország közvetlen szomszédja lett. Ha figyelembe vesszük a már idézett Aventin írását, úgy a háború oka Istvánnak a bajor hercegségre tartott meghiúsult igénye volt. Ez azonban a korabeli forrásokkal nem bizonyítható. Wipo, Konrád életrajzírója a konfliktus okát a bajormagyar határviszályokban látta és a bajorokat okolta ezekért. Bárhogyan is történt, de a trónutód III. Henrik 1031-ben - bizonyára Egilbert von Freising püspök tanácsára - az apja tudta nélkül békét kötött Istvánnal: ennek során azonban le kellett adnia bizonyos területeket, mégpedig egy területsávot a Fischa és a Lajta között. 1031 óta tehát a birodalom délkeleti határán béke uralkodott, amíg csak Imre herceg halála az Árpádok királyságát súlyos trónkövetelési válságba nem döntötte. Az új trónöröklődési szabály, amelyben István az Árpádházi törzsből kikerülő férfi rokonokat mellőzve unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte meg utódjául, végül is Gizella katasztrófájához vezetett. Azért, hogy feleségének helyét és rangját biztosítsa, megeskette Pétert és a magyar nemeseket, hogy a királynéval tisztségének megfelelően bánnak, a vagyonához nem nyúlnak és mindenkivel szemben megvédik. 1038 augusztusában István meghalt. Mint ismeretes, utódja nem tartotta be ígéretét és hamarosan szembefordult a királyi özveggyel és annak teljes elszigetelésére törekedett. Számára valószínűleg először is igen fontos volt a bajorok, valamint a birodalom befolyásának csökkentése az udvarban. Ezen intézkedésekkel kivívta a magyar ellenzéki nemesek haragját és már 1041 nyarának elején megbuktatták. Először Ausztriába menekült, azután Bajorországba, ahol III. Henrik segítségét kérte a felkelőkkel szemben, akik István sógorát Aba Sámuelt nevezték ki királlyá. 34