Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Vörösmarty Mihály: Fóti dal

Vörösmarty Mihály FÓTI DAL Oct. 5. 1842. Fölfelé megy borban a gyöngy-, Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma, De ami a lelket adja, Az bora. Lélek és bor két atyafi Gyermekek; Hol van a hal, mely dicső volt És remek? Hejh barátom, honfi társam, Bort igyál. Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. Borban a gond megbetegszik, Él a kedv. Nincs a földön gyógyerőre Több ily nedv. Borban a bú, mint a gyermek, Aluszik. Magyar ember már busúlt sok Századig. Ideje hogy ébredezzen Valaha: Most kell neki felvirulni Vagy soha. Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Ami benne keserű van, Elnyelem. Hejh galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz? Áldjon meg a három isten, Ha szeretsz. Bort megissza magyar ember, Jól teszi; Okkal-móddal meg nem árthat A szeszi. Nagyot iszik a hazáért S felsivít: Csakhogy egyszer tenne is már Valamit. Érted csillog e pohár bor, Érted vív, Tele tűzzel, tele lánggal, Mint e szív

5 Volna szívem, felszökelne Mint a kút, Venni tőled vagy szerelmet, Vagy búcsút. No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval, tettel majd segítsünk A hazán. Ha az isten úgy akarja Mint magunk, Szennyet rajta és bitor bűnt Nem hagyunk. 61