Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Z. Szabó László: A bordalok előképei a 19.század első évtizedeinek lírájában

Míg azok holmit felszednek, orrokra, Mi azonban híven iszunk, truccokra. A víz hangulathoz szükséges felszabadultságra biztat mindenkit: Távozz tőlünk képmutatás, Politzia, pallérozás; Takarodjál foszlánkosok közibe, Akiknek születtél ravasz szivébe! Nem tud a magyar szív ahhoz, Mert hívség illik bajszához! Nosza, pajtás! pederjük meg s vígadjunk; Lesz még idő, hogy a búról aggódjunk. Orczy Lőrinc költészetében, ha másként nem, soronként van jelen a bor szeretetének megvallása. A bugaci csárdának tiszteletére című versében a csárdára mondott költői áldás során fogalmazódik meg e kívánsága: Maradj tehát békés puszta közepében, Kecskeméti kenyér süljön kemencédben, Körösi bor bőven keljen a pincében, Sok utas nyugodjon faladnak tövében. Minden idegentől való óckodása közben Tokaj legfőbb értékét, a borát éppen a külföldiektől félti. Idillikus képben rémlik fel előtte a hóval fedett szőlőhegy nyári—őszi vigassága a Tokajban való érkezés télben című versében. A külföldre küldött bor ellenében az országunkba bejött „csecsés portékák" ellen tiltakozik. Legjobban az fáj néki, hogy az ánglus és minden más nációbéli elviszi tőlünk Tokaj igazi értékét, a bort, a „haszonra valót', s helyette sok „encebencével" fizet. Mindez jelzés csak: az Orczy-féle szemléletmód sajátos magatartásáról, amiről jelen esetben kár szót ejtenünk, mi csak azt óhajtjuk jelezni, hogy az értéknek tartott bor védelmét követeli Orczy Lőrinc. Bár korántsem ilyen végletes követelmények hangzanak Szentjóbi Szabó László verséből, A nagy szüret Telegden címűből-, ám ő sem jut a dal közelébe, hanem egy színesen és elevenen megrajzolt életképben örökíti meg a szüret vígságát. Derűs hangulat árad a 24 sorból, ahol a munka és az öröm együttesen van jelen. A népélettel való azonosulás vágya bujkál a versben. De van benne valamiféle távolságtartás és kuriozitás jelleg is. így válik az alkotó számára értékessé, az esemény pedig megénekelhetővé. Majd hogy nem hasonló életkép szerűség szándékával készülhetett Ungvárnémeti Tóth László A vinczlér és a fia című verse. 20