Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Mátyási József: A magyar borról

Mátyási József A MAGYAR BORRÓL A teremtés ugyan bölcs és jó megvallom-, Mert a mesterétől magától úgy hallom Midőn Mózes írja, a belső szolgája: Hogy tetszett Istennek az egész munkája. Mindazáltal a bort látom érdemesnek, Arra hogy a jók közt mondjam fő-nemesnek, A halhatatlanság nagyhírű itala Azt tartom csak édes tokaji bor vala. Ama gyümölcsfa is szőlőtő lehetett, Melyre az Édenben tilalom tétetett, Mert mi a szőlőnél szebb? bár mindent nézz el? S nem ér-éfel annak leve a színmézzel? De itt nékem Bacchus: Hallja kedl azt mondja, Ha bort szeret, légyen hazájára gondja. Jól van, úgyis tudom kötelességemet: Ne nemzeti nektár! vedd ítéletemet: Van ugyan egynehány Bacchus előtt kedves Nép, melynek sajtója nemes musttal nedves. De csak úgy oszthatom jól a különbséget, Ha hazám borának adok elsőséget. S bár vak szeretetnek nevezzék ezt mások, Tőkéinknek nem árt a rágalmazások. Igya meg az olasz falernumi borát, Hegyéért nem adnám Budának egy sorát. Tessék a németnek a rhénusi lőre, Nincs amiért vágyjak burgundi szőlőre, Nem hasonlíthatom öszve Tokajt vélek, S az egész világon csak egy Tokajt lelek, 7