Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Petőfi Sándor: Ivás közben

IVÁS KÖZBEN Hányadik már a pohár? .. . csak Ötödik? Teremt'úgyse! becsülettel Működik. Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is ingának. Ing a lábam, a nyelven meg Elakad — Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim Sex . .. Rex . .. Xerxes serege. Sehogysem t 'om kifejezni Magamat — Azt hiszitek, hogy talán a Bor miatt? Ne higgyétek, édes atyámfiai, Nekem a bor nem szokott megártani. Nekem a bor hogymikép is Ártana? Hát hiába voltam volna Katona? Úgy biz, aki fölmarkolta, katona — Mégpedig bakancsos voltam valaha. Zöld hajtókás, sárga pitykés Közlegény . . . Egész a közlegénységig Fölvivém! Jó: bakancsom hogy hamar lerughatám; Még idővel degradáltak volna tán.