Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Petőfi Sándor: Ivás közben

Tyhű, látjátok, ott az könnyen Megesik, Mert a katonai pálya Fene sik; Legkivált az olyfélének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van. Útmutatást nekem ne is Adjatok, Szent Dávid hárfájára sem Hallgatok! Orrnál fogva senki engem nem cibál, — Azt cselekszem, ami tetszik . . . Tudja Pál, Mit kaszál. .. . Eh, de én itt egyre-másra, Mint malom, Csak darálok, csak darálok, S szomjazom. Adjatok bort! a malom jól nem megyén: Hogyha nincsrnedv, ami hajtsa, bőviben. Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem — Meg sem állok, csak a kancsóFeneken. Bárha mindjárt — amint Falstaff szólana — Bárha, mondom, egy mérföldig tartana. Hol is hagytam? .. . tudja gólya . . . Úgy igaz! A malom volt az utósó ... Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról... én bizon Hogyha présbe csavarítnak sem tudom. 74