Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Horváth Júlia: A „szőllő lév”-től az elfogyó borig. A szimbulummá válás folyamata Vörösmarty költészetében

13. Berecz Károly: A mi cigányprímásunk az 50-es években. A régi .fiatal Magyarország" (emlékezések, vázlatok) В p. 1898. 120-121.1. 14. „Nemzetéhez többé nem szólhatva, önmagát szólítja meg, ő a vén cigány, a vénülő költő." (Gyulai:i.m. 234.) ,y4 vén cigány ... a legteljesebb közösségi részvét mellett valahogyan megjeleníti az öreg Vörösmartyt is. A vén cigány nemcsak csúcsa a Gondolatok, Az emberek, az Előszó képviselte költeménysornak - egyben kezdete is egy új lírai magatartásnak, amely már képes a közösségit is valamely pregnánsan személyes ötvözetben megformálni." (Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály, Akadémiai Kiadó, 1974. 548.1.) 15. Vörösmarty Mihály minden munkái. II. k. Pest, 1864. 314. 1. 16. Árpás Károly-Baka István: Vörösmarty töredékek. Tiszatáj 1990. április. 64.1. 17. Szajbély Mihály: Vörösmarty utolsó töredéke. Irodalomtörténeti Közlemények 1978 március. Müller Gyula Nagy naptára 1853-dik évre 58