Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Vörösmarty Mihály: Keserű pohár

Vörösmarty Mihály KESERŰ POHÁR Bordal „Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál : Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon, És nála titkaid : Becsületes a hon, S ő sima orgyilkos kezét Befúrja szívedig, Míg végre, sorsod árulás Által megdöntetik; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért, S az elcsábultan megveti Hű buzgóságodat, S lesz aljas-, gyáva-, és buták Kezében áldozat; Gondold meg és igyál : örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha fájó kebleden A gondok férge rág, S elhagytak hitlenűl Szerencse és világ, S az esdett hír, kéj s örömed Mind megmérgezve van, S remélni biztosabbakat Késő vagy hasztalan; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll,Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. 59