Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Csonokai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Bárcsak a feleségemmel Téged cserélhetnélek fel, Hogy fiakat, leányokat Szülnél apró kulacsokat: Zsanám meg kulaccsá válna, Borral mindig színig állna. Az ő bőre úgyis csikó, Beleférne négy-öt akó. De jaj, engem ide-tova Elvisz a Szent'Mihály lova, Szerelmed megemészt végre, És te maradsz özvegységre. Keserves sors! adjatok bort! Lakjuk el előre a tort; Ami menne más kutyába, Jobb, megy a magunk torkába. Akadtam még egy bankóra, Kit szántam szemborítóra: De vakságtól ki már nem fél, Minek annak a szemfedél? Kincsem, violám, rubintom! Itt az utolsó forintom: Érted adom ezt is, tubám! Csak szádhoz érhessen a szám. Óh, csókollak, óh, ölellek! Mig moccanok, mig lehellek: Tested tegyék holttestemhez, És ezt az irást fejemhez: "Utas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyugodni egy jámbort, Kedves élete-párjával, Csikóbőrös kulacsával!" 48