Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Kisfaludy Sándor: Csobánc (Részlet)

11. 13. A szép Rózsa! Gyulafynak Dicsőséges leánya, S a ki őtet csak ismerte, Minden férfi bálványa; Amilyen szép és kellemes, Oly felséges, kegye, jó, Dunán s Tisztán innen és túl Nem volt hozzá hasonló. 12. Bő, víg s népes volt Badacsony Az akkori szüretben : Mozgott, hangzott az egész hegy Fenn és alatt, kinn és benn. Urai és asszonysági Veszprim-, Somogy-, Szálának, Ifjai és leányai Mindnyájan ott valának. Durrogtanak a mozsarak. Hogy a bércek ropogtak, Kongtak a még üres hordók, Az ostorok pattogtak; Harsogtak a tárogatók, A hegedűk zengének, Szólt a duda, tapsolt a tánc, S a sarkantyúk pengének. 14. De mind erre a bús Rózsa Örömre nem gerjede; Mint a féreg^narta rózsa Lankada és csüggede : Se nem látott, se nem hallott Keservénél egyebet; Se nem érzett, se nem tudott Keservénél egyebet. 37