Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Németh József: Szüretek, présházak versek anno 1800

Hogy ez — s a következő jó néhány — szüret milyen mély nyomot hagyott a költőben, arra bizonyság Csobánc című regéje is. Hősnője — ő is Róza — hol is merülhetne el tengerének kínjában, mint Badacsonynak szüretjében, A hegy felső felében, Hol nehezem fogamzik már Szőlő a szírt keblében; Alatta egy vén diónak, Senkitől sem láttatván, Egy legördült ormon ülve, Csak rigóktól hallatván! A hely megjelölése is pontos: e ház is a hegy felső felében van, nem meszsze innét legördült sziklára is ülhet a késői utód, legfeljebb a rigók húzódtak távolabb a motorzajtól. A korabeli szüretek hangulatát levélrészletekkel, prózai írásokkal is felidézhetnénk, de maradjunk a már citált tanúnál, Kisfaludynál: Bő, víg s népes volt Badacsony Az akkori szüretben: Mozgott, hangzott az egész hegy Fenn és alatt, kinn és benn. Urai és asszonysági Veszprim -, Somogy -, Szálának, Ifjai és leányai Mindnyájan ott valának. Durrogtanak a mozsarak, Hogy a bércek ropogtak, Kongtak a még üres hordók, Az ostorok pattogtak; Harsogtak a tárogatók, A hegedűk zengének, Szólt a duda, tapsolt a tánc, S a sarkantyúk pengének." Richard Bright nem szüret idején, hanem virágdíszes tavaszon járt itt, de házigazdája neki is áradozva mesél a szüreti vigalmakról: „Gazdánk telehúzott egy palackot legjobb borából és elénk tette. Poharazás közben elmondta azt a sok gyönyörűséget, amellyel az ősz kedveskedik, amikor a nyaralónak minden zuga megtelik vendéggel, akik a falvakból és környékből feljönnek, hogy a szüret örömeiben résztvegyenek." 31