Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Németh József: Szüretek, présházak versek anno 1800

A bordal ugyan már Anakreon óta folyamatosan jelen van a világ költészetében, de tudomásom szerint irodalmunkban a szőlőhegy szépsége, a szüret vidám hangulata csak jó két évszázada vált a poézis gyakoribb témájává. Gyöngyösi János 1766-ban írja kissé mesterkélt versét Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá. Októbert így jellemzi: Fordul a Hold, csordul a jó borból friss vér, A szőlőmüvesre visszafordul a bér, A keserű munka édes jutalmat nyer. Mátyási József A magyar borról farag rigmusokat, Vitkovics Mihály Ivó dalt ír, Orczy Lőrinc a Tokaji szüretet verseli meg, s a manapság megjelenő szöveggyűjteményekben is rá-rá lapozhatunk Szentjóbi Szabó László: A nagy szüret Telegden című, nemcsak hangulatos, de forrásértékű soraira: No csak legények! rajta legyetek! Ma szüretelünk, ne heverjetek, Napszámát kiki megérdemelje, S egyik a másik terhét viselje. Egy meg egy kosár, ez a hatodik: Lám, comtesse Cili mint iparkodik! íme a rokokó divatja nemcsak pásztori gúnyába bújtatja a kényes grófkisasszonyokat, hanem a szüreti kosarat is finom kezükbe adja. Hamarosan a költői tájnak is részévé válik a szőlőhegy. Kiss János A Balaton melléke című költeményében : Nagy Badacsony! istenek hazája, Égi nektár gazdag kútfeje, Pindus, mellyen Petrarcának Laurája Lett ezer szív lépes vesszeje. Berzsenyi Magyarországról írván : Itt édent mutató sorhegyek oldalin Bacchus tölt poharat, s véled az isteni Nektár legnemesebb vedreiből merít. Könnyűszerrel állíthatnánk össze gazdag példatárat arról is, hogy a bor, a szőlő, a gerezd, a szüret hogyan gazdagította a reformkori magyar irodalom képanyagát, főleg Kisfaludy Sándor és Berzsenyi verseiben. A témakör anynyira áthatotta a XIX. század elejének magyar irodalmát, hogy hatása alól a szüreti mulatságtól, bortól egyaránt tartózkodó Kölcsey Ferenc sem vonhat32