Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Németh József: Szüretek, présházak versek anno 1800

Vonyarcvashegyen Festetics György már klasszicista stílusú pincét parancsolt építeni, maga még csak a terveit láthatta; halála után, 1820-ban készült el. Ma a Helikon Taverna és szálló működik benne. A présház nem kizárólag a nemesek kiváltsága. Marton Mihály, Bíró Márton veszprémi püspök hajdani szakácsa, később Lengyel Imre alkalmazottja, Szentgyörgyhegyen nemcsak megépíti, hanem 1778-ban négysoros verseivel televésett kő táblákkal is feldíszíti a fiának átadott borházat. Ezek a gondosan épített, lakószobás, konyhás szőlőhegyi pincék már arra is alkalmasak voltak, hogy a tulajdonos hosszabban is bennük lakjon, főleg a tavaszi nagyobb munkák és az őszi szüretek idején. 1812. október 5-én Berzsenyi írja Helmeczy Mihálynak: ,,Hogy mostanában Pestre mehessek, nehezen reménylem, ámbár igen óhajtom. Most a gombai hegyen vagyok szüreten, honnét alig szabadulhatok négy hét előtt ..." A magányt kedvelő niklai költő a szüret estéit csendes visszavonultsággal tölti : Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. A présház, a szüreti este nyugalma nemcsak a magányos elmélkedésre ösztönöz, hanem a férfias disputára, netán a tilalmas gondolatok biztonságos kicserélésére is. Sárközy István írja Kazinczynak 1814 nyarán, hogy a régi szabadkőműves atyafiak egy része az arácsi hegyen szokott találkozni egymással. Az immár két évtizede betiltott páholyok életben maradt tagjai kísérlik meg őrizni a lángot, gyűjtik a mozgalom emlékeit, de sem az idő, sem a hajdani testvérek fogyatkozó ereje nem kedvez a freimaurer eszméknek. A változó társasági szokások, a javuló közlekedési lehetőségek alakítják ki a szüreti találkozások vidámabb alkalmait. Badacsonyban, Szegedy Róza présházának ümösfőzőjében kell emlékeznünk arra, hogy Kisfaludy Sándor legendássá vált szerelme is e falak közt virágzott ki 1795 szüretjén: Édes, kínos emlékezet, Amor nyila miként sebző, Óh Badacsony szürete! S mi az édes gyötrelem. Mulatságos gyülekezet, Nem úgy mentem, amint jöttem ; Te rabságom kezdete! Nagy különbség volt közöttem, Ott tudtam meg, ki légyen ő, Aki válék azelőtt, S mi légyen a szerelem. S aki lettem, látván őt. 30