Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Z. Szabó László: A bordalok előképei a 19.század első évtizedeinek lírájában

Példaként Pálóczi Horváthra kell hivatkozni, aki elzárva Szántód és Füred magányában Ó és Új mintegy Ötödfélszáz Énekek című művéről maga jegyzi meg, hogy a versek fele „maga csinálmánya", tehát a másik fele a nép ajkáról ellesett dal. Más dolog az — és ez alaposabb vizsgálatot követel —, hogy a népieshez való idomulás legtöbbjüknél külsődleges, jobbára formai elemekre szorítkozik, „nem annyira az igazi népihez, mint az egykorú irodalmihoz" igazítják a néptől vett vagy hallott dalokat. Hogy ez mennyire így történt, arra a másik példa Nagy János költészete. Amikor ő 1773-ban a jezsuita rend feloszlása után Szanyba kerül plébánosnak, Nyájas Múzsa című 1790-ben megjelent kötetében elsősorban a környék szokásai, népművészete lesz munkáinak az ihletője. A XXVIII. ének épp a falubeli szokások megörökítője : Nosza legény a tánztba, Itt a leány szedd rántzba, Ugrasd, forgasd, mint orsót, Köszöntsd reá a korsót. Ez az élet gyöngyélet! A sarkantyúd zörögjön, Fényes patkód dörögjön, Kezed, lábod mozogjon, A lejtőre hajuljon, Ez az élet gyöngyélet! Hogy Nagy János ilyen dalokat teremt, annak oka még Pálóczi Horváth szerint is az, hogy a szanyi plébános ,jelen van mindenütt, különösen ott, ahol a magyarságról hall, ahol magyar szíve hasonló lelkes magyar szívekkel doboghat együtt." A többiek közül Földi János Anakreon hatását érzi magához legközelebb. Fazekas Mihály egész sor bordalt teremt. Ezek nem csupán szellemiségükben és formájukban kerülnek közel a népköltészethez, hanem társadalmi követelésük megfogalmazásával is. A Hortobágyi dal befejező sorai jókívánságokat elősoroló népi köszöntő sorai is lehetnének. Óh én édes istenem! Csaplárosné galambom! Adj jó békességet, Tölts bori a kupába, Fordíts el országunkról A szegény magyar legény Döghalált, ínséget, Hadd igyon búvába; Hogy ehessük békével Pajtás! Isten áldjon meg, Siros kenyerünket, Őrizzen a kártól, Áldj meg Uram Teremtőm! Vármegyétől, fiskustól, Jó borral is minket. Töröktől, tatártól. 23