Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Z. Szabó László: A bordalok előképei a 19.század első évtizedeinek lírájában

hozza. Egészen más lőn dalom. De ha ez nem egyéb is mint egy német bordal, Zrínyinek köszönöm támadását." (KF Munkái. Bp. 1879. 177.1.) Ebből a típusból, amelyik a dal szellemisége és formája szempontjából elsősorban az irodalmi előzményekre figyel, a Kazinczy-vers mellett Édes Gergely A borkancsóhoz című alkotására érdemes figyelni. Ott is fordításról, illetve parafrázisról van szó, hiszen a versnek Kleist egyik (An der Weinflasche című) költeménye volt az ihletője. Bárhonnét idézünk belőle, mindenképpen kiderül: készületlen a nyelv a belső érzések, a szenvedélyek és a vidámságok festésére! Éppen csak a példa kedvéért emlegetem a záróstrófáit: Most pedig, kancsóm! ha mi még van ott benn Add ki; öntsük mondgaradunkra-, bölcsen így dühödjünk még nekem innom adhatsz S meg nem apadhatsz. Majd, ha Módimtól kebelem megázik, Sa velőmig jó szeszi felcikázik Fognak édesden szemeim lehunyni S búim alunni. A kortársi lírának a népköltészethez való viszonya bár a kor szellemiségében gyökeredzik, de nem alakulhat, formálódhat irányzatokhoz tartozástól függetlenül. Hiszen a plebejus Fazekas vagy a jakobinus eszékkei kacérkodó Vitkovics Mihály, a loyális Pázmándi Horvát Endre, vagy a szabadkőművességgel kapcsolatot tartó s mégis csimbókos frizurát viselő Pálóczi Horváth Ádám, a jezsuitából világi pappá lett Nagy János egyben megegyeztek: a népdal világának forrásvidékéről érkeztek az irodalomba. Horváth János A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Akadémia, 1978.) című könyvében írja, hogy ,,Faluditól Horváth Ádámig felsorakoztatott énekszerzőkre visszapillantva, megállapíthatjuk, hogy e korszakban a dalköltészet terén tudatos népiességről alig, csak magyarosságról, s népdallal legfeljebb esetleges érintkezésekről lehet szó." (Horváth i.m. 89.1.) Horváth János nagyon pontosan és finom érzékenységgel fogalmazott. Az „esetleges érintkezések" az előbb emlegetett költőknél származásukból és a korból vállalt eszmeiségükből következett. Mert lehettek ugyan különféle irányzatok képviselői és ebből következően más és más eszmék hithű hívei, a néphez való kötődésük következtében a gyermek- és ifjúkor emlékeiből, a falusi közösségben szerzett kollektív élményekből táplálkozott dalköltészetük eme ágazata. A dal emlegetése idején természetesen ásták ki mélytudatukból ezeket az emlékeket. 22