A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)
Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában
gyakorlatozásra, soha nem fogják az ellenséget megverni, sem a királyságot megmenteni. A felkelés szabályozása helyett — e mindenki számára terhes kötelezettség — megváltását ajánlotta. 2 * Alvinczy József báró táborszernagy a felkelés helyett „tartalék milícia" felállítását javasolta, amely formailag ugyan külön állna, gyakorlatilag azonban a rendes hadsereggel azonos elbírálás alá esne. 22 Az inszurrekció korszerűsítése ellen foglalt állást Zichy Károly gróf kamaraelnök és Majláth József gróf állam- és konferencia miniszter is. Érvelésükben egyaránt a költségek növekedésére hivatkoztak, de míg Zichy a szabályozás napirendről levételét is szóba hozta, addig Majláth vélekedése szerint azt a rendeknek kellene átengedni - bizonyos megszorításokkal. 2 3 A modernizálás mellett csak az új országbíró, Ürményi József emelt szót. Arra figyelmeztetett, hogy a felkelés Haditanács alá rendelése beláthatatlan következményekkel járna, s meghiúsítaná a rendekkel való együttműködést. A nádori javaslatot támogatva az érintettek figyelmébe ajánlotta Nádasdy és Splényi generálisok 1796-os szabályozási tervét. 24 A nemesi felkelés korszerűtlenségét a rendi álláspont kritikusabb tagjai közül is többen felismerték. Átszervezésére Vay Miklós generális, az ellenzék ismert vezérének fivére készített tervezetet. 25 Vay is hangsúlyozta, hogy az inszurrekció a kor hadművészeti követelményeinek képtelen megfelelni. Az ismert fogyatékosságok orvoslására azt javasolta, hogy a felkelő nemesek az állandó hadseregbe osztassanak be, de külön seregrészt alkotva. Az állandósuló keret létszámát 50 ezer főben határozta meg, melyhez szükség esetén további 100 ezer újonc csatlakozhatna. A különálló, nagy létszámú magyar sereg terve az udvarnál, az állandó hadsereghez kapcsolás gondolata pedig a nemességnél talált kedvezőtlen fogadtatásra. 85