A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában

Az 1807-es országgyűlés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a rendszeres munkálatok tárgyalása éppúgy elmaradt, mint a nemesi felkelés reformja.

26 Az időközben Ausztriában megvalósult katonai reformot (Landwehr felállítása) követően a magyar hadügy átszervezésének gondolata került előtérbe. Az uralkodó 1808 májusában felszólította József nádort, hogy tegyen javaslatokat a magyar honvédelem megújítására.

27 A nádornak a hadkiegészítésről és különösen — úgy is mint főparancsnokának — a nemesi felkelésről kiforrott véleménye volt, javaslataiban azonban érthető módon az udvari állásponthoz is alkalmazkodnia kellett. Az önmagával kötött kényszerű kompromisszumot világosan tükrözi tervezete, amely alapelvként az egész népességre — papság és az állami tisztviselők kivételével — kiterjedő honvédelmi kötelezettséget jelöli meg.

2 8 Munkájának középpontjában a reguláris hadsereg kiegészítése, tartalék alakulatok felállítása, illetve az „inszurrekció intézményei" (InsurrectionsAnstalten) állnak. A terjedelem, melyben ez utóbbival foglalkozik, a kérdés jelentőségére és problematikusságára egyaránt utal. A nemesi felkelés feladatkörét három vonatkozásban jelöli meg: békeidőben az állandó hadsereg tartaléka, háborúban az ország védelmének letéteményese, emellett pedig a belrend biztosítója, pótszervezete (Sédentaire Insurrection) révén.

29 Külön tárgyalja tehát az ún. aktív inszurrekciót, illetve a tartalék szerepét betöltőt. A helyettesállítás és a pénzen való megváltás szokását ellenezve, az „aktív felkelők" sorába bevette a honoráciorokat, uradalmi tisztviselőket, diákokat, a kiváltságolt kerületek lakóit, a polgárok és parasztok egyetlen fiait, továbbá az iparosokat és bányászokat is. A felsoroltakat azonban nem szándékozott elegyíteni a nemesi alakulatokkal, hanem lakhely és anyanyelv szerint külön kívánta csoportosítani őket. A felkelés az ország határain túl szerinte sem használható fel, hacsak nem személyesen a király áll az élére. Ez esetben is — akárcsak a hadba hívásnál — a főparancsnok (nádor) megítélésétől függ felhasználásának módja. A tervezetből jól kivehető a nádor azon törekvése, hogy a felkelés jellegzetességeit, belső felhasználását és nádori felügyeletét megtartsa. A taktikai engedmény, amit a határon túli alkalmazásban tett, koránt sem volt mélyreható. Nem így alapvető újításai: a felkelés nem tűr felmentést, kiképzésére még békeidőben sor kerül és hogy végveszélyben a sorhaddal együttesen is alkalmazható. A létszámgyarapítás érdekében a felkelési kötelezettséget a nem kiváltságolt rétegekre is kiterjeszti, elkülönítésükkel ugyanakkor biztosítva a felkelés nemesi jellegét. Az elaborátum ezúttal az uralkodó tetszését is megnyerte. I. Ferenc —az országgyűlés egy behívását elhatározva — utasította a nádort, hogy az új honvédelmi rendszer bevezetése, illetve a rendek megnyerése érdekében bo86