A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Annamária (történész-muzeológus, Budapesti Történeti Múzeum, Kisecelli Múzeum, Budapest): Adalékok a hazai bonapartizmus történetéhez az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának és a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának forrásai alapján

századok hőse, népeknek Törvényhozója, az elnyomók leverője ... a nagy Napóleon, immáron falai között tartózkodik." — írta a Gazeta Warszavszka 1806. dec. 20-i száma. 8 A lengyelek Napóleon első felhívására 40 000 fős hadsereget állítottak ki, hónapokon át magukra vállalták a Nagy Hadsereg ellátási költségeit és vitézül küzdöttek a csatákban. Az idealista lengyel szá­mítások biztosra vették, hogy a császár helyreállítja a Lengyel Királyságot. A valóság azonban most is rácáfolt a politikusok tervezgetéseire. 1807. jún. 25-én Napóleon és a legyőzött Sándor cár „csúcstalálkozóján" döntöttek a lengyel kérdésről. A tilsiti egyezkedés végeredményeként létrehozták a po­roszok áltak bekebelezett lengyel területeket magában foglaló Varsói Nagy­hercegséget. Amikor Varsóban megtudták, miféle jövendőnek néznek elébe, óriási felháborodás tört ki, a franciabarát körök száma egyre csökkent, és különféle franciaellenes titkos szervezetek is alakultak. A lejátszódó lengyel események igen erősen befolyásolták Napóleon magyarországi megítélését is. A magyar nemességet a lengyelhez sok szimpátia fűzte, és főleg az ország északi, észak-keleti részein, elsősorban a Lengyelországba irányuló borke­reskedelem miatt, közvetlen gazdasági kapcsolat is volt köztük. A galíciai lengyel és a felső-magyarországi elégedetlen nemesség együttműködésére több terv is készült. 1796-ban Lallement francia követnek Velencében a lengyel emigránsok egy olyan emlékiratot nyújtottak át, amelyben hang­súlyozták, hogy Ausztriával szemben Magyarországon nagy potenciális erő rejlik. Ugyanebben az évben kelt Dabrovszkinak, a lengyel légiók meg­alapítójának emlékirata, melyben több magyar nevét felsorolta, akikre mint lehetséges francia ágensekre számíthatnak a felkelés előkészítésénél. 9 Va­dász Sándor publikálta azt a két felkelési tervet 1796-ból, amely a magyar­országi insurrekció esélyeit latolgatva, számos olyan birtokost említ, akik megbízhatók lennének a tervek megvalósításában. 10 Ha irreális volt is a lengyel emigráció elképzelése az itáliaihoz hasonló köztársaságok létre­hozásáról Európa e térségében, nem szabad lebecsülni a reformnemesség formálódó táborának jelentőségét. 1 J A francia mintájú centralizált állam­szervezet azonban nem volt túl kívánatos a magyar nemesség többsége szá­mára, még kevésbé volt vonzó számukra a parasztkérdés napóleoni meg­oldása. A lengyel példa egyrészt Napóleon ellen fordította a magyar feudá­lis erőket, másrészt bizonyos fokig aktivizálta is azokat, akik Napóleontól várták azt a külső segítséget, mellyel rést tudnak ütni a hazai feudális rend­szeren. 12 Kik is voltak tehát azok a személyek, vagy csoportok, akik ilyen politi­kai aspirációkkal rendelkeztek? Már az első magyar történész, aki levéltári anyag alapján próbálta Napóleon magyarországi politikáját megvilágítani, kiemelte azoknak a francia diplomatáknak és emisszáriusoknak a tevékeny­ségét, akik Napóleont a nemzet szándékairól és gondolkodásmódjáról infor­málhatták. 13 Ennek a francia levéltári anyagnak a nagy része Kecskeméti Károly külföldön élő magyar történész jóvoltából hozzáférhető. 1 Ezek a 96

Next

/
Thumbnails
Contents