A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Annamária (történész-muzeológus, Budapesti Történeti Múzeum, Kisecelli Múzeum, Budapest): Adalékok a hazai bonapartizmus történetéhez az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának és a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának forrásai alapján

75. ábra. Magyar huszárok támadása francia ágyúk ellen oldalúság azt állítani, hogy Magyarország terjes egészében a Habsburgok mellett, a franciákkal szemben állt. Azt, hogy a Napóleonba vetett reménység, ha nem is a tömegekre, de szélesebb körökre is kiterjedhetett, bizonyítja az a tény is, hogy a birodalmon belül adataink vannak arra nézve, hogy egyes cseh és délszláv demokraták is a francia császárba vetették reménységüket.

7 Feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy ha nagy vonalakban is, de utaljunk Napóleon és Lengyelország viszonyára, mivel ez az összefüggés lényegesen befolyásolta a Magyarországi helyzetet. Úgyszintén ezt a tényt támasztják alá a kutatott kéziratok is. Lengyelország harmadik felosztásával (1795) a lengyel állam jogilag megszűnt létezni. A Kosciusko felkelés leverése óta (1794) a lengyel reformerek jelentős része külföldre menekült, majd Franciaországban gyülekezett. A lengyel emigráció abban reménykedett, hogy francia segítséggel felszabadíthatja országát. Ugyanakkor Napóleon, a tilsiti béke (1807) után, Lengyelországot és az egész lengyel kérdést ütőkártyaként tartotta kézben. 1806-ban Varsó kitörő örömmel üdvözli Napóleont. „A sors kifürkészhetetlen és csodálatos rendelése folytán a Piasztok és Jagellók ősi fővárosa, mely örökségük romjaiba temetkezett, tegnap a világ legelső fővárosával lett egyenrangú azáltal, hogy keblében a leghatalmasabb uralkodók legyőzőjét fogadta. Két év95