A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában

12. ábra. Francia AN XIII. M (1805-1806) lovassági pisztoly (Országos Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből) Európa-szerte korszerűtlennek számított.

6 Hasznavehetetlensege miatt a korszak vezető magyar politikusai és hadvezérei (Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós) egyöntetűen kárhoztatták, s igazukat a rendek is kénytelen-kelletlen elismerték. A felszabadító háborúk, melyekben nyugat-európai mintára szervezett és felkészült állandó (zsoldos) seregek hozták meg a döntést, egyértelműen bizonyították, hogy az irreguláris nemesi felkelés nem alkalmas többé hadieszközként még az erejében megrendült török ellen sem, a nyugati típusú és felszerelésű seregekkel szemben pedig eleve kilátástalan az alkalmazása.

7 A katonáskodástól elszokott magyar nemesség — igaz csak részleges — felkelésének újbóli alkalmazására a Rákóczi-szabadságharcban került sor. Ismeretes, hogy a Lengyelországból érkező Rákóczi határ közelében gyülekező csapatai Dolhánál vereséget szenvedtek. (1703. június 7.) Kevésbé ismert, hogy a felkelők fölött a felső-magyarországi megyék nemesi felkelői diadalmaskodtak.

8 A „rebellisek" ellen hadba hívott inszurgensek zöme a további harcokban már Rákóczi zászlaja alatt küzdött. A harcértékét tekintve erősen heterogén kuruc hadseregben is kitűntek a nemesi felkelés fogyatékosságai, a gyakorta fejszével, villával „felszerelt" inszurgens gyalogosok - a korabeli értékelés szerint is — vajmi keveset értek.

9 80