A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bánkiné Molnár Erzsébet (levéltáros, Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskunfélegyházi részleg, Kiskunfélegyháza): A Jászkun kerület szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

A legtöbb gondot a közhuszárok felszerelésének beszerzése jelentette. Az óbudai királyi katonai comissio, mely hivatott lett volna a felkelőket ellátm, alig rendelkezett valamivel. A hiányzó ruhákat ezért a jászberényi szabó és szűcs céh, a csizmákat a jászberényi csizmadia céh készítette el. Fehér ruhákról a helységek külön külön gondoskodtak, s vagy a ruhát, vagy annak árát adták az insurgensnek.

8 Egy-egy közvitéz felszerelésének költsége ma már nem állapítható meg. Az összeg helységenként különbözött, hiszen mindenütt igyekeztek felhasználni az előző insurrectiókból meglévő eszközöket. Sokan saját ruházatban és fegyverrel indultak el. Ennek ellenére a verbuválásra és a katonák tartására fordított összeg tetemes megterhelést jelentett. Az ország közös concurr en talis pénztárába — mivel kiváltságai szerint saját katonáit maga szerelte fel és tartotta — a Jászkun Kerület nem fizetett. Természetesen így nem is várhatott segítséget. A kincstár csupán a tisztek zsoldját fedezte. A közkatonáknak a kerületek elhagyásától naponként fizetni kellett 16 krajcár zsoldot, és élelmet az emberek és lovak számára. Az insurrectionális pénztár gyorsan kimerült. A költségek további fedezetét a pákai ménesből kívánták előteremteni. Páka-puszta és az ott tartott ménes a Jászkun Kerület közös tulajdona volt, a puszta megváltását a redempcio idején a helységek közösen vállalták. Május 17-én az insurrectio ügyeinek intézésére alakult Állandó Comissio tárgyalta a tervezett akciót. A lovak eladását a jászok és kunok főbírája, a nádor engedélyezhette, de ő csupán a továbbtenyésztésre alkalmatlan kancák és csikók értékesítéséhez járult hozzá. Az insurrectio teljes költségére elégségesnek tartott 80 000 Ftot. A 287 lóból álló ménesből meghagytak 105-öt, a többit licitáció útján eladták. Ugyancsak a költségek pótlására árendába bocsátották a kerületek mérgesi pusztáját, valamint elhatározták Páka puszta 2/3-ad részének — 1951,5 hold — árendába bocsátását, mivel a ménesnek is csupán egyharmad része maradt meg.

9 Mindezekből 40 000 Ft-ra számítottak, a fennmaradó 40 000 Ft-ot a lakosoknak kellett befizetni. A hozzájárulást a helységek redemptiója arányában osztották fel. A kivetés lebonyolításának hosszadalmassága már ismeretes volt a kerületekben, ezért kérték a szükséges összeg kincstári megelőlegezését. Júliusban derült ki, hogy az előlegre semmi remény, ekkor rendelte el a generális congregatio — a hármaskerület közgyűlése — az insurrectio költségeinek kivetését és beszedését.

10 A kivetési kulcs szerint minden redempcionális forint után 4 krajcár megfizetése jutott. A hiányzó összeget az extraserialis jövedelmekre: salláriumokra és conventiokra, kereskedésekre, árendákra és a malmokra osztották el.

11 A kivetés megtörténte lényegében már a fegyverszünet idejére esett, a beszedés pedig hónapokig, sőt helyenként évekig elhúzódott. 58