A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bene János (történész-muzeológus, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza): Az utolsó nemesi felkelés Szabolcs vármegyében

Bene János AZ UTOLSÓ NEMESI FELKELÉS SZABOLCS MEGYÉBEN A magyar történelem - s ezen belül a hadtörténet egyik érdekes eseménysorozata, a magyar nemesi felkelés, az inszurrekció története. Mi is az inszurrekció? Lényege a nemesség honvédelmi kötelezettsége, személyes hadbavonulása a király vezetése alatt'. Az uralkodók azonban nem szívesen folyamodtak ehhez a XVIII. századra, az állandó hadseregek kialakulásának korára már teljesen anakronisztikus hadviselési módhoz, hisz tapasztalniuk kellett, hogy a korszerű hadviselésben járatlan, alig kiképzett, a tábori élet fáradalmait, kötöttségeit nehezen viselő, gyenge fegyverzetű inszurrekciónak már nincs létjogosultsága. Nem is igen szólították fegyverbe, csak végszükség esetén, a XVIII. század negyvenes éveiben és a XIX. század elején, a napóleoni háborúk idején. Az 1805-ös pozsonyi békében ugyanis I. Ferenc kénytelen volt Napóleon javára lemondani Velencéről, Isztriáról, Dalmáciáról, sőt ősi tartományainak egy részéről, Tirolról és Voralbergről is. Népességének egyhatodát, bevételeinek egyhetedét vesztette el, s ezen felül még a győztes 40 millió aranyforint hadisarc fizetésére is kötelezte. Ezek után természetes, hogy Bécsben mindenki a visszavágásra készült. Az 1808. évi pozsonyi országgyűlés rendkívüli és különleges hatalmat ruházott az uralkodóra: ,, . . . három évre és nem azon túl, fölajánlják, hogy ha ezen három év alatt háborúval támadtatnék meg és ha oly ellenséges hatalom, melyet a rendes hadsereg nem bírna föltartóztatni és nyilvánvaló betörés fenyegetné az országot, Ő szent felsége ... a nemeseknek és azoknak, kiket a törvény e nevezet alá foglal, fölkelését az alább előadandó módon, előleges országgyűlés nélkül ... az ország védelmére összehívhassa,"

1 E felhívásra minden nemes háztartásból (famíliából) egy egyén köteles személyesen azonnal táborba szállni, vagy hadba indulni. A személyes felkelés kötelezettsége alól kivételt képeztek a betegek, több kiskorú gyermeket nevelő családapa, a család egyetlen fiútagja vagy örököse, egyházi személyek, tanárok, tanulók, törvényhatósági szolgálatban álló orvosok, sebészek, valamint a közhivatalt viselők. Meghatározta a törvény azt is, hogy a 3000 forint évi jövedelemmel rendelkezők lovon, az 1000 forint jövedelműek gyalog, saját költségükön tartoznak felkelni. Azok, kiknek jövedelme 3000 forintnál kevesebb, de lovasként akarnak inszurgálni, a felkelési pénztárból kapnak ehhez támogatást. Azokról is intézkedik a törvény, „a kik a fölkeléshez megkívántató vagyonnal ugyan nem rendelkeznek, de a törvény és megállapított szabály értelmében fölkelni kötelesek, a hozzájárulási pénztárból minden szükségesekkel és a zsolddal is elláttatnak." 45