A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bene János (történész-muzeológus, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza): Az utolsó nemesi felkelés Szabolcs vármegyében

A III. törvénycikk — mindezek előkészítésére — elrendelte, hogy minden törvényhatóság pontos lajstromban írja össze a területén élő nemességet, s ezt az összeírást háromévenként igazítsák ki. Elrendelték azt is, hogy a katonáskodásra kötelezett korban álló személyeket vegyék számba, és közülük a felkelésre kötelezetteket jelöljék ki. Szabolcs vármegyében a nemesség összeírása 1809. február 27-én vette kezdetét, ekkor jelölték ki a vármegye székhelyén, Nagy kálióban tartott közgyűlésen azt a bizottságot, mely a lajstromot elkészíti. Ezen deputáció elnöke az első alispán Kállay Miklós volt, tagjai pedig:Osváth Lajos, másodalispán, id. Elek László, Ibrányi Farkas, Szunyogh Farkas, Vay Ádám, Molnár György, Kállay Sándor, Désy Mihály, Jósa Károly táblabírák, Désy György főnótárius. Munkájukat a járásbéli szolgabírák segítették.

2 A szemle eredménye eléggé lesújtó volt, ez a szabolcsi nemesség vagyonára, gazdasági erejére, s ezen túl társadalmi állására is fényt vet — mindössze 60 olyan nemest találtak, kinek évi jövedelme 3000 forint volt, vagy azt meghaladta. Bécsben sem lehetett kétség afelől, hogy nem örvendhet túlzott népszerűségnek az inszurrekció. Ez indíthatta Ferenc császárt arra, hogy a lelkesedés lángjának fellobbantására az inszurrekció parancsnokát, József nádort és az ország prímását, Károly Ambrus főherceget agitációs útra küldje. A nádor 1809. március 23-án tartott a kallói megyeházán rövid, de általános tetszést arató beszédet, s a fellelkesült közgyűlés — s ez megintcsak jellemző a szegény, de büszke, rátarti szabolcsi nemességre —, erején felül vállalt részt az inszurrekcióban. ,,. . . minthogy a törvénytétel idejétől fogva a környül állások meg változtak, s Hazánk védelmére számosabb Lovas fegyveresek kívántatnak, Eö felsége pedig ezen kegyelmes Levelébe, azoknak, kik a Törvény szerént Lovon menni nem tartoznának, mégis Lovon insurgálnak, Fegyvereket, Sóldot és Lovak tartását kegyelmesen meg ígérte, és így ezzel a Költség tetemesen könnyítetett, ezen Vármegye nemessége is, melly természeti vonzódása szerént a Lovon való Hadi Szolgállatra készebb, alkalmatosabb és serényebb, a Lovon való fel Kelésre ösztönt kapott ..." —olvashatjuk a közgyűlés határozatában.

3 A szabolcsi felkelő sereg magvát tehát a kisnemesség, pontosabban a szegény kisnemesség adta. Félreérthetetlenül utal erre az április 13-i közgyűlés azon határozata, mely szerint egy háromosztályos lovasezredet állítanak ki 1065 nemessel. Ezen 1065 személyből azonban csak 60 nemesnek volt a jövedelme évi 3000 forint, 18-nak 2-3000 ft. között, 20-nak pedig 1-2000 ft. között. A határozat szerint az ezred zömét kitevő 967 vagyontalan, vagy kis jövedelmű nemest a vármegye fogja felszerelni az ún. concurrentionális, azaz a hozzájárulási pénztárból.

4 Ugyanezen a közgyűlésen választották meg az ezred tisztikarát is. Ezredparancsnokká egyhangúan az első alispánt, Kállay Miklóst választotta meg a vármegye közönsége, „ki jelentették ezen Vármegyének Rendéi, azon szí46