A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Veress D. Csaba (történész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): A Francia Császárság és a Habsburg Birodalom háborúja 1809-ben

2. ábra. Magyar és német gyalogos katonák sikeresen kitört a magyar nemesi felkelő csapatokból álló Meskó-hadosztály négy gyalogoszászlóalja és kilenc lovasszázada, s Celldömölk, Zalaszentgrót, Keszthely, Marcali, Siófok, Székesfehérvár, Tata érintésével - ők is bevonultak Komárom várába. A győri vár kilenc napig - június 15-től 24-ig - tartotta magát a francia csapatok szakadatlan ágyúzása ellenére. Június 24-én szabad elvonulás mellett átadták a várat a francia Itáliai Hadseregnek. A franciák a tiszteket szabadon bocsátották, de a legénységet (kb. 1500 katonát) a szerződés ellenére fogságba vetették. Június 14-től július első napjaiig a francia Itáliai Hadsereg a Pozsony D., Győr É., Komárom D., Tata K., Mór K., Székesfehérvár K., Lepsény DK., Balaton északi- és északnyugati partvidéke vonalon állott. Jelentősebb harcok csak a pozsonyi és komáromi hídfő körül zajlottak. Napóleon francia császár véleménye szerint a magyarországi arcvonal csak mellékhadszíntér volt. Azzal, hogy a es. kir. IX. hadtestet és a magyar nemesi felkelő csapatokat Komáromba, a Duna északi partjára vetette vissza — megelégedett. Még csak nem is tervezett egy Buda elleni támadást. Napóleon véleménye szerint — és ez volt a valóság is! — az ellenséges főerők Bécstől és a Dunától északra, a Morvamezőn összpontosultak a — franciák számára súlyos kudarccal végződő - asperni csata (május 21—22) óta. Napóleon elsődleges célja ennek a cs. királyi haderőnek a megsemmisítése volt. Ezért Napóleon már június 23-án parancsot adott az Itáliai Hadseregnek, hogy június 29-30-án a hadsereg csapatai kezdjék meg visszavonulásukat Bécs körzetébe. 17