A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Veress D. Csaba (történész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): A Francia Császárság és a Habsburg Birodalom háborúja 1809-ben

Azonban alig öt perccel később - újabb hatalmas tüzérségi tűzzel — újra támadásba indult a Seras, a Durutte és a Severoli hadosztály. Különösen véres harc bontakozott ki a déli szárnyon: az 1. (Séras) hadosztály Rousselés Moreau-dandárai több ponton betörtek a kismegyeri majorba, de a cs. kir. 27. Strassaldo-, a 61. Saint Julien gyalogezredek részei és a 2. (grazi) landwehr-zászlóalj véres bajonettharcban visszaverték a franciákat. Ezzel egyidejűleg a 2. (Durutte) hadosztály 1. (Valentin) dandára betört a kismegyeri temetőbe és a cs. kir. 27. Strassaldo gyalogezred főerőit a szabadhegyi magaslatokra vetették vissza. Délután 16 órára a cs. kir. Colloredo-hadosztály Lutz- és Marziani-dandárai is visszavonultak a szabadhegyi magaslatokra. Erre az időre — 15 óra 45 percre - a Severoli-hadosztály a cs. kir. Jellachich-hadosztály Eckhardt- és Sebottendorf-dandárait Győrszabadhegy faluba szorította vissza. Ekkor a két dandár — megerősítve a tartalékban álló Kleinmayer-dandárral — ellenlökést hajtott végre, s 16 órára a Severolihadosztályt kiszorították Győrszabadhegyről. Délután 16 óra után a francia csapatok újabb erők bevetésével folytatták támadásukat. Az É-i szárnyon, a Severoli-hadosztály mellett ütközetbe vetették a 4. (Pacthod) hadosztály 1. (Abbé) dandárát, a centrumban támadó 2. (Durutte) hadosztályt a 4. (Pacthod) hadosztály 2. (Teste) dandárával erősítették meg. A legnagyobb jelentőségű azonban a franciák déli szárnyán meginduló lovassági tömegtámadás volt. A Montbrun-lovashadtest teljes lendülettel támadott, átkelt a Pándzsa-éren, egy része oldalba támadta a Mecséry-lovashadosztályt, illetve a Colloredo-hadosztályt, a francia lovasság zöme azonban Táplánypuszta irányába tört előre, hogy a cs. kir. IX. hadtest hátába kerüljön s elvágja annak visszavonulási útvonalait Komárom felé. Délután 17 órára a helyzet katasztrofálissá vált a cs. kir. csapatok számára, s ezért János főherceg — az egyesített csapatok főparancsnoka — parancsot adott a Komárom irányába végrehajtandó visszavonulásra. Miközben a Frimont, a Jellachich, a Colloredo és Mecséry hadosztályok visszavonultak, a kismegyeri majorban védő cs. kir. csapatok továbbra is tartották állásaikat. A cs. kir. főerők már messze jártak az elhagyott csatatértől, mikor 18 óra után az 1. (Séras) hadosztály 2. (Roussel) dandára egy megismételt rohammal betört a majorba. Az eredetileg 872 főnyi őrségből csak 103 katona és 9 tiszt került a francia csapatok fogságába. A francia Itáliai Hadsereg csak kis erőkkel üldözte a cs. kir. IX. hadtest és a magyar nemesi felkelés csapatait, melyeknek sikerült — a Dunán átkelve — Komárom várába visszavonulni. A csatát követően, a győri várba zárkózott cs. kir. csapatok — parancsnokukkal: Péchy Mihály ezredessel az élen — nem adták meg magukat, hanem felkészültek a vár védelmére. Ugyanakkor — a június 14-ről 15-re forduló éjszaka — a győri vártól nyugatra—délnyugatra kiépített sánctáborból 16