A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Kisfaludyt más bajok is érték. Azt írja ,,a Veszprémben csináltatott há­rom pár stiflivel nem tudom mi történt." Elvesztek volna? Igen bánatos miatta. De az igazi baj csak később jött: „Szomorúan kell közölnöm veled, hogy elvesztettem három hálósipkámat. Hacsak Te nem tartottad vissza őket Veszprémben. Vigasztalhatatlan vagyok emiatt. Bármi mást szívesebben el­vesztettem volna. Valószínűleg ellopták őket." S a gondos feleség máris küldte a kedvező választ: „Vigasztalásul és megnyugtatásul jelenthetem ne­ked, hogy a három elveszett hálósipka, a hat pár zoknival itt vannak." 76 Kisfaludy számára ezek már valóban apróságok voltak. Miként figyelme más apróságokra, de ennél fontosabbakra is kiterjedt gazdálkodásukat ille­tően. Május 21-én írta Ácsról: „Ma láttam itt egy 10 000 forintos origyinális spanyol kost. Küldök a szőréből. Mutasd meg Bódinak. Ha békesség lessz, nekem is lessz egy pár a fajjából." (Bódi = Boldizsár nevű testvére.) Másutt az osztrák csapatok magatartása miatt elégedetlenkedik, akik a „bodorfai cselédgyeimet, marháimat erőszakossan hajtogatják", s ezt nem hagyja intézkedés nélkül. S nem kerüli el a figyelmét olyan fontos dolog sem, hogy felesége a „Familia leveleket" vigye fel a sümegi várba, ott azok biztonságban lesznek. A családi levéltár, a nemességi iratok, a gazdasági számadások — s bizonyára versei kéziratai is — védelme valóban alapvető fontosságú. Hogy milyen hát­ránnyal járt azok elvesztése egy-egy nemesi családra nézve, azt nagyon jól tudta. Közvetlen példája is volt, hiszen apját Téten éppen a háború zavarait kihasználva, haramiák kirabolták, s miután pénzt nem találtak „temérdek le­velet öszve téptek mérgükben." (Ezek a családi irattár fontos dokumentu­mai voltak.) 77 S ez a gondosság, aprólékosság jellemzi akkor is, amikor fe­leségét így inti, aki augusztusban hozzá Pápára utazik: hozza magával a szük­séges ruhaneműket a kocsiládában és a kis ezüstös bőrládában, de azt a kis ládát ,,ne a kocsi bakjára hátul, hanem a kocsi elejére a kocsis lábaihoz köt­tesd, mert kocsink bakja igen kicsiny lévén, hátul hamar elveszhet." 78 Aprólékosság, figyelem a legkisebb részletre, a feladatok többszöri el­mondása még akkor is, ha mind Róza, mind a cselédek enélkül is tudták, mit kell tenniük — ezek a gazda Kisfaludy magatartásának a jellemzői. Le­veleiben fel-fel tűnik a tipikus nemesi kedvtelések eseménye is: vadászat, lovaglás. Ez utóbbival, ti. lovainak sorsával mindvégig sokat törődik. Nem véletlenül, hiszen a ló nagy érték volt, ezt az értéket a háborús állapotok csak növelték. Egy 1809. május 4-én kelt leveléből érzékletesen áll előttünk nemcsak a gazda gondossága, de lótartási gyakorlata is. Zalaegerszegen vett egy pej­lovat és egy fekete kancát — mert erre azért tellett az idejéből — s elküldte Sümegre, ahol most már hét ló volt. Négyet Jankó tisztogasson — adja ki a parancsot, hármat Józsi kocsis. ,JTa az istálló éjszakára nagyon szűk, vagy meleg volna, tehát ketteje lovat mindig a színbe kössék, hogy a fekvésre ele­gendő helyek legyen." Ág Ferkó csináljon egy külön jászolt is „de a ka­124

Next

/
Thumbnails
Contents